Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Szabadszállási végrendeletek 1787-1847
4. Van százöt forintos és negyven krajcáros redemptionalis földem, ugyanannyi halasi kaszálóm, Jakabon mind földem után adott, mind magam által szerzett összesen háromszázhatvanöt forintos (és) negyven krajcáros osztályrészem, melyeket hagyok két testvéreim tíz unokáiknak egyenlően, a leányoknak szintén úgy, mint a férfiaknak. Kertemet, szőlőmet és erdőmet különösen hagyom a Dömötör Lajos leányának, házbeli illetőségemet pedig özvegy Göntziné nénémnek, mint aki betegágyamban is egyik ápolóm. 5. A szilaj csikós elöl 3 darab lovaim elveszvén, ami ezekért törvényesen fog ítéltetni, legyen egyaránt a tíz unokáké. 6. Minden, valami csak házamnál és a tanyámon találtatik, egyenlő osztályra menjen az onokák között, úgy azonban, hogy az ifj. Csaplár József gyermekeinek a kitett javakból jutandó rész tutori kéz alá adassék, s azoknak gyümölcsözzön, míg felnőnek. Továbbá úgy, hogy ha valamelyik unoka elhalna, annak része testvéreié legyen, és ha Dömötör Lajosnak felesége és leánya, s Balogh Istvánnak felesége elhalnának, a Dömötör Lajos leányának hagyott rész Dömötör Lajos kezén maradjon holta napjáig, a Balogh Istvánné része is férjénél szintén haláláig maradjon, akkor pedig szálljon a testvérekre. Amelyik testvérem ezen végrendeletemen meg nem nyugszik, vagy talán ősi pénzt és marhát keres, holott tudja, hogy azokból Mészöly Ignác úr által minden magam hibám nélkül kivetkeztetődtem, azonban az is igaz, hogy az ősi javakat fennebb elsorolt marháim, jakabi szerzeményem, a temettetésemre és sírkövekre teendő költségek, melyeknek az ősiekből kellene kikerülni, bőven kipótolják, tehát az, és annak unokái marháimban, jakabi szerzeményeimben és egyebekben, melyek házamnál találtatnak, ne részesüljenek. Végre mivel Mészöly Ignác Kapitány Úr negyvennégy darab marháimat erőszakosan elhajtatott, százkilencven csomó búzám szemét, ezenkívül tizenegy zsák felrostált más esztendei búzámat, százkilencven mérő két évi zabtermésemet, szóval mindenemet, még az ágybelimet is távollétemben elhordatta, házamat, kamrámat üresen hagyta, mit mostani Főbíró Nts Pap József Úr, mint a dolog megvizsgálására kiküldött bizonyíthat, továbbá mivel az apostagi zsidónak eladott juhaim árából hétszázharmincnyolc forintot felvett, és elköltött, kétszázötven forintokon eladott ürüjeim árát, gyapjúm árából pedig hétszáz forintokat elvitt, s tőlem eltulajdonított, végre mivel rajtam mindég kegyetlenkedett, vert és káromolt, holott én arra okot nem adtam, utoljára pedig hitetlenül el is hagyott, tehát soha semmiféle javaimban ne részesüljön, kivévén azt, hogy a néki rendelt százötven forint, a feljebb megnevezett pénzeimből fent maradt, és el nem testált száztíz forintból folyó esztendőre még egyszer, és utoljára fizetődjön ki. Ezen végrendeletem előttem felolvastatván, ezt önszívemből és számból számlázottnak, akaratommal teljesen megegyezőnek, tetszésem szerént valónak elesmerem, és nyilvánítom, mit nevemnek saját kezemmeli aláírásával is bizonyítok. Szabadszállásán, Februarius holnap 7 lk napján 1842 lk esztendőben Gyenes Sára m. k.
