Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Kiskunfélegyházi végrendeletek 1766-1845

Kiskunfélegyháza, 1780. január 21. Szabó János végrendelete Atyának, és Fiúnak, és Szentlélek Istennek nevében. Amen! Alább megírt, minekutána életem, s magistratualis hivatalom folytatásában pályafutásom az én Teremtömhöz végső célját közelítette volna, és halandó testemben a Mindenható Uram, és Istenem Szent Fölségének kegyelmébül tetsző látogatásával lelkemet ébredni megismertem volna, akkor kedves maradékim között, úgymint hitvestársam Udvardy Rozália, öt gyermekeim Ferenc, János, Sándor, Fülöp, és Pál, nemkülönben három leányim Apolló, Márta, és Magdolna között, Istennek segedelmével csupán csak magam acquisitiom által, és hitvesem száz forint allaturájával szerzett javacskáimrúl, általam elöl szólíttatott, s alább megírt Testamentarius Urak előtt, tulajdon szabad akaratombúi, szerelmes maradékimhoz gerjedező atyai hajlandóságombúi, ép és egészséges elmével tettem ezen utolsó rendelésemet. 1. Gyermekeimnek és leányimnak költséges felnevelésétűi, nemkülönben némely passiva adósságimnak kielégítésitül akármi néven nevezendőn csekély jószág megmaradandó volna, az egy massában mind hitvestársamnak, s özvegyemnek hív, és szorgalmatos gondviselésében maradjon mindaddig, valameddig apróbb gyermekeim magok statusokba nem jutnak, és neveletlen leányim férjhez nem adattatnak, senki tudnia illik legkisebb, csak egy pénzt érő jószágbúi is osztályt tenni ne attentáljon, sőt törvényesen ne is tehessen, hanem abbúl az nevendékek istenesen egyaránt neveltessenek. 2. Az hitvesem, s elmaradandó özvegyem mellé segítségül curatornak s gondviselőnek rendelem legszerelmetesebb Szabó Imre testvéröcsémet, kinek hívségében, atyafi szeretetében méltán elmém mindenkor megnyugodott. 3. Minekutána pedig fiaim felnevekedvén statusokba jutnak, és leányim kiházasíttatnak, kinek-kinek successiója ekképpen légyen, és ugyan legelőször szólván férfigyermekeimrűl. Ferenc fiamra, mivel négy esztendős korátúl fogvást egész húsz esztendős koráig különös tetemes költséget tettem, csak most legutolszor is tisztességes hadi készülettel főhadnagyi statusára eresztettem. Őnéki mivel úgyis elsőszülött gyermekem kettőt hagyok örökségül. Elsőt, tudnia illik, amennyire hadi statusa engedi, az édesanyjának és testvéreinek hív gondviselését. Másodikot pedig az én atyai áldásomat: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene áldja meg őtet. Adjon néki bővségesen az Egek Harmatjábúl, és a Földnek Zsírjábúl. János fiamnak pedig mivel már statusának küszöbire hágott, fél rész menjen, mire tudnia illik az apróbbaknak jussaik fog meghatároztatni. Ezeken kívül Sándor, Fülöp és Pál fiaim, elmaradott özvegyem, Márta és Magdolna leányim, mind ingó, mind ingatlan javacskáimbúl fejenként egyaránt osztozzanak, úgy mindazonáltal, hogy özvegyem a földbül in natura semmi szín alatt ne disponálhasson, hanem csak az árárúl az Primitiva