Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Bevezetés

voltak gyermekei, a törvényes hitbér a nő oldalági örököseire szállt, míg a szerződéses visszaszállt a férjére. A hitbér a nemesi jogból a polgári és a parasztijogba is átment. A contrados a férjet illette meg szerződés alapján, ha a feleség gazdag, a férj pedig szegény volt.

47 A jegyajándék (res paraphe

males) azoknak az ingó vagyonoknak, ékszereknek, ruháknak az összesége volt, amelyet a vőlegény vagy valaki más a menyasszonynak adott az eljegyzés és a lakodalom előtt. Ez a nő magántulajdonának számított, a házasság ideje alatt is a birtokában maradt, sőt házasságtörés esetén sem veszthette el. Ha a házasság a nő hibáján kívül nem jött létre, a vőlegény nem követelhette vissza az ajándékait, ellenkező esetben igen. A jegy ajándékról a nő szabadon végrendelkezhetett. Ha nem végrendelkezett, és nem voltak gyermekei, a férjtől származó jegy ajándék a feleség halála után visszaszállt a férjre.

48 A hozomány (allatura) az az ingó vagy ingatlan vagyon volt, amelyet a nő az osztálynál kapott, és a férjének átadott. Közösen használták, de a nő tulajdona maradt. A házasság megszűnésekor vissza kellett adni a nőnek vagy örököseinek. A hozományt illetőleg az özvegynek visszatartási joga volt a férje birtokain, azokat nem volt köteles kiadni addig, amíg a hozományt az örökösök meg nem térítették. A hozomány felett a nő nem rendelkezhetett szabadon. Ez a vagyon mindig a nő törvényes örököseire szállott. A hozományra való igényét a nő házasságtörés esetén sem veszítette el. Csak akkor veszíthette el, ha nem vette át a hozományt, bár erre felszólították, és ha jószágvesztésre ítélték. A jobbágyoknál a feleség hozományát ki kellett adni, ha a hozott javak még megvoltak, a pénzt, ha az meglévő javakba lett beruházva, marhát és egyéb ingóságokat, amelyeket mint hozományt a házasságkötéskor a község elöljárói a földesúrral pontosan összeírtak, megbecsültek, és az erről felvett jegyzéket a község irattárában megőrizték.

49 A közszerzemény (coaquisita coniugum) az a vagyon volt, amelyet a városi polgár és a jobbágy a feleségével együtt szerzett a házasság alatt. Ha az asszony özvegységre jutott, fele részét megkapta, ettől a férje nem üthette el. Ha mindketten végrendelet nélkül haltak meg, fele a férj, fele az asszony gyermekeire szállt. Ha nem volt gyermek, az egész annak a birtokába került, aki még életben volt. Nemesember felesége csak akkor számított közszerzőnek, ha a neve be volt írva a szerzőlevélbe. Ez tehát csak ingatlanokra vonatkozott. Ha a férj végrendelet nélkül halt meg, akkor a közszerzemény fele az özvegyé, fele a gyermekeké volt. Gyermekek hiányában az egész az özvegyé lett. ECKHART Ferenc, 2000. 306-307. Uo., 307-308. Uo., 308.