Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Dunapataji végrendeletek 1738-1844

kor is fele az enyim volt:/ testvérem nékem általengedte, azon feljebb jelentett, és nékem maradott kukoricaföld mellé, amelyet én magam feleségemmel, Taba Zsuzsannával együtt 1782-ben többnyire beültetvén, a még kimaradóit 75 barázdára való részt Taba János örökösömmel együtt ültettük be az 1796. esztendőben. 4. Vagyon két ősi közös kertem, az egyik Váradi István szállása végiben, napnyugot felől, amelynek napkelet felől való végiben Kis Páltól 1798-ban 20 ftkon vettem Taba Jánossal egy darabot, másik vagyon a Dháton ör. Bak Péter és Kapornai István kertjek szomszédságában. Ezeket a két ősi kerteket hagyom magam és feleségem halálunk után Császár István testvérem fiainak, Istvánnak és Péternek, a Kis Páltól általam vett kerttel és készpénzben 40 ftkal együtt oly módon, hogy mivel ezen két ősi kertek(ne)k hason felét testvérem bírja, abból annak másik két fiai részesülhetnek úgy, hogy annálfogva ezek Istvánnak és Péternek maradhatnak. 5. Vagyon két keresett kertem, amelynek egyikét Keserű Gergelytől 1789-ben örökösömmel együtt szerzettük, és másikát pedig a H.-Duna mellett, amint már feljebb is jelentettem, Ballá Györgytől 1769-ben, testvéremmel együtt 9 ftkon szerzettük. Mindezekből 1771-ben testvéremmel megosztozván, és akkor atyafiságos egyezségre lépvén, fizettem e feljebb kitett ősiségekért 60 ftkat, úgyszintén 1803-ban testvéremmel újabb egyezségre jővén, a még nálam maradott kukoricaföldnek fele ősiségéért fizettem 70 ftkat, összeséggel 130 ftkat, és így az én jószágomban és örökségemben további semmi ősiség nem lévén, azokat holtom után átaljában és egészlen Taba János adoptált fiamnak és örökösömnek hagyom, minden házi és szőlőkhöz való edényeimmel /:amelyeket különben is többnyire övéle szerzettem:/, marháimmal és gazdaságomhoz tartozandó minden eszközeimmel egyetemben, az ő énmellettem tett sok rendbéli hűséges szolgalatjáért, és jó gazdaság viselésiért örökség szerént; úgy mindazáltal, ha azon módon becsül és becsülni fog, mint az 1785. esztendőtől fogva ez óráig, és ha tisztességesen eltemet s eltemettet, mind emgem, mind feleségemet, erőtlenségünkben mindkettőnk(ne)k teljes gondunk viselésére, és kész segedelmünkre ajánlja mind magát, mind gyermekeit és cselédjeit, kivévén utoljára a dolmányomon lévő ősi ezüstgombokat /:a rajtadevö egy pár kapcson kívül, melyet magam vettem:/, amelyek mint ősi gombok maradjanak feleségem halála után által(a), testvéreim maradékaira. 6. Az Ekklesiának adván már 50 rftokat az építtetéshez, most oda többet nem hagyok, hanem azt rendelem, hogy az élők teljes tehetségekhez képest adjanak, amidőn az építéshez hozzáfogatnak az Elöljárók. Költ Patajon, a fent írt holnapban és esztendőben. Császár Pál m. k. (P. H.) Mielőttünk: Várady István város bírája Kozma István Hallay Mihály Beni Sámuel