Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)

Bevezetés

az urbáriumok és szerződésbe foglalt földesúri kikötések, előírások szabták meg; ennélfogva a családi vagyonjogi szabályok csakis a hatalmat kézben tartók (király, földesúr stb.) érdekeinek sérelme nélkül juthattak érvényre. Az ingatlanok közt megkülönböztettek ősi (bona avitica) és szerzett javakat (bona acquisita). Ősi javaknak mind a nemesi, mind a polgári és paraszti jogban azokat tekintették, amelyek az elődöktől öröklés útján szálltak az utódokra. Az ősi javak, mint fentebb már utaltunk rá, mindig a legkötöttebbek voltak, hiszen terhelte őket az uralkodó föhűbérúri joga és a birtokszerző őstől származott nemzetségnek (osztályos atyafiak) az ősiségben kifejezett joga. Szabadon csak a tulajdonos által szerzett vagyonnal lehetett rendelkezni. Nem lehetett azonban szerzett vagyonnak tekinteni azt a vagyont, amelyet ősi jószágok eladásából származó pénzen vettek (1723. évi II. dekrétum 49. tc). A szerzett birtok a következő nemzedékben ősivé vált, ha az első szerző a végrendelkezés jogát nem gyakorolta, és törvényes öröklés útján szállt az utódokra.

36 Antal Péter megállapítása szerint a szerzeményi vagyon tekintetében a Hármaskönyv I. r. 5. és 57. szakasza értelmében bárki szabadon végrendelkezhetett, feltéve, hogy a szerzeményi vagyon tisztán szerzemény volt, azaz nem az ősi vagyon elidegenítése útján olvadt bele a szerzeményi jószágba. Frank Ignác ezzel szemben arra a megállapításra jutott, hogy az ősiség „a dolog vérségi oltalmaként" védte a családi vagyont, hiszen az aviticum mint ősi jószág nem azé volt egyedül, aki azt birtokában tartotta, hanem az egész nemzetségé. Ennek megfelelően „törvényes tehetség" hiányában ezekről a vagyontárgyakról szabadon rendelkezni nem lehetett. A fent rögzített elv csorbát szenvedett a szerzeményi vagyon tekintetében akkor is, amikor a vagyonszerzés ajándékozás címén történt, hiszen az ajándékozónak lehetősége volt arra, hogy az új tulajdonos végrendelkezési jogát a tárgyi oldalon az ajándék mértékéig korlátozza, megszorítsa.

37 A fiú kielégítésére nagykorúságának elérésekor, a katonaságtól való hazaérkezésekor, a házasságkötése alkalmával, az első gyermek megszületésekor stb. kerülhetett sor. A kielégítés történhetett részlegesen vagy teljesen. Az egyszer már teljesen kielégített fiú új igénnyel csak testvérei egyetértésével léphetett fel. Rendszerint házasságkötésük sorrendjében kapták meg a fiúk azt a vagyonrészt, amely önálló gazdálkodásukhoz, önállósulásukhoz szükséges volt. Ebbe a helyzetbe a dolgok természete szerint először a legidősebb fiú került, kielégítésül egy fiúrészt kapott az ingatlanokból. Joga volt továbbá ahhoz, hogy a családi vagyon jövedelméből, ott ahol akart, az apai házhoz hasonló lakóházat építsenek neki. 35 TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, 1980. 275. 36 CSIZMADIA Andor-KOVÁCS Kálmán-ASZTALOS László, 1981. 228. 37 ANTAL Péter, 1986. 64.; TÁRKÁNY SZŰCS Ernő, 1980. 276.