Kemény János: Duna–Tisza közi mezővárosi végrendeletek 1738–1847 - Forrásközlemények 9. (Kecskemét, 2005)
Dunapataji végrendeletek 1738-1844
Hogy pedig János fiam eránt, a kielégítésben valamivel inkább kedveztem, mint Pál fiamnak, annak oka volt: 1. Az, hogy János fiam legöregebb lévén, a többiek között megesmértem azt, hogy ő az én gazdaságom(na)k gyarapításába többet segíthetett, segített is feleségestől, következésképpen többre is ítéltem érdcmes(ne)k. 2. János fiamat magam, önként bocsátottam el szárnyam alól, Pál fiam pedig ellenemre ment el az Ipa Urához lakni olyankor, amidőn még reája szükségem lett volna. Mely testamentalis rendelésem légyen változhatatlan, azt akarom, ellent nem állván az, hogy az örökségek között ősiek is lévén, azt mindnyájak egyaránt ki nem v(ála)sztottam; jobbnak ítélvén, ha mindenik, amit bírand, egy tagban bírja, nem p(edi)g szerteszéjjel, elvontván különben is a keresettel amazok(na)k ősiségeket, és ugyanazért, ezen rendelésemet tulajdon pecsétem, és nevem aláírásával is kívántam megerősíteni. Patajon, l a Januarii 1802. Én Dávid Gergely m. k. (P. H.) Mielőttünk: Nagy István v. bírája Taba Mihály m. k. Hallai Mihály m. k. Benke Pál m. k. Szőke Mihály m. k. Sas Mihály esküdt kisbíró m. k. Solymosi Mihály m. k. Czirják Pál m. k. és Tótfalusi József m. k. not. előtt és általa Codicillus Ezen testamentomtétel alkalmatosságával István és Gergely fiaim vélem együtt lakván, de Gergely is, mint János testvére /:a magam megegyezésével:/ maga szárnyára kívánván szállani, az ide rekesztett ./. papirosra leírt fekvő és ingó javakkal, nemkülönben házieszközökkel, gazdasághoz tartozó kisebb és nagyobb minden szerszámokkal kielégíttetett. Most, amidőn életemnek utolsó pontján volnék, magamhoz hívattam minden fiaimat, és megkérdeztem, ha az elvett javakkal megelégednének-e, és kezek írását adnák-e arról, hogy Istvánt többé háborgatni nem fogják, de reá nem állottak, és kezek írását nem adták. Én tehát, felbontván a feljebb írt testamentumot, ha reá nem állottak, így rendelem, hogy minden ősi javakon osztozkodjanak el négyfelé, egyenlően, visszadván minden keresetteket Istvánnak, és csak azok mind őreá háromlandók légyenek. Költ Patajon, Martius 6 kán 1808 ban ör. Dávid Gergely +
