Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

BEVEZETŐ

A következetesség is megkívánta, hogy itt sem törekedtünk a szövegek betűhív közreadására, hanem az előző három kötetnél alkalmazott eljárás érvényesült. Bár itt csak igen ritkán fordult elő, hogy egy-egy szó olvasata bizonytalan, vagy megoldhatatlan, ezt minden esetben jeleztük. Ezúttal is megtartottunk minden olyan jegyet, szófordulatot, kiejtési formát, amelyet következetesen alkalmaztak. Itt is különösen figyeltünk a nyelvjárásbeli eltérések, sajátosságok minél pontosabb megőrzésére. Ebben a kötetben egyre kevesebb a latin nyelvű formula, mind gyakrabban tapasztaljuk, hogy ezek magyar fordítását rögzítik az iratok hitelesítése során. Ezek érthetően eleinte egyszerű tükörfordítások, a magyar jogi nyelvezet kialakulása, megformálása ekkor még csak a kezdet kezdetén jár. Mivel jogszolgáltatást biztosító iratféleségről van szó, a korszak végéig a szakmai zsargon bőségesen használta az évszázadokon át megszokott kifejezéseket, bár itt is fellehető az a törekvés, hogy a latin szó magyar megfelelőjét vessék papírra. Ebből adódóan a kötet végén a latin szavak jegyzéke itt már lényegesen rövidebb lett. A sérült szavak vagy hiányos mondatok kiegészítését mindig [ ]-be tettük. Itt már ritkábban találkozunk kusza mondatokkal, alig olvasható írással, a mondatrészek közötti egyeztetés ellen a korábbiaknál sokkal ritkábban vétett az írnok, a jegyző vagy az ügyvéd. A feltűnően szokatlan esetekben itt is találkozhatunk még egy-egy (?), vagy (sic!) figyelemfelkeltéssel. A forrásanyagon belüli gyorsabb tájékozódást a kötet végén itt is a szokásos apparátus szolgálja. A helynévmutató és tárgymutató remélhetőleg ezúttal is segítséget tud nyújtani. Elképzeléseinknek megfelelően a Kecskeméten létrejött és összegyűjtött testamentumok több száz régebb idő óta itt élő és újabban ide került családra vonatkozó adatok sorát teszi könnyebben hozzáférhetővé. Miként utaltunk is már rá, ez az egész gyűjteménynek csupán töredéke. Gazdagsága, sokszínűsége, tényleges forrásértéke remélhetőleg mindenkit meggyőz arról, nem volt hiábavaló a ráfordított idő és anyagi forrás. Talán nem felesleges abban bíznunk, hogy a közelebbi és a távolabbi időben az érdeklődők és a szakmát művelők számára segítséget tudtunk nyújtani, hogy figyelmüket újabb területekre tudtuk irányítani, érdeklődési körüket tudtuk bővíteni. Ha ez így lesz, nem volt hiábavaló a szerkesztő, a tipográfus és az anyagot gondozó négyévi fáradozása. Talán nem hiú az a reményünk, hogy ez a sorozat nem csak tovább bővíti a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára forráskiadványainak számát, hanem valamelyest tovább növeli az itt folyó tudományos műhelymunka iránti érdeklődést is.