Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

ÖZVEGY SÁNDOR ISTVÁNNÉ GYENES JUDIT TESTAMENTUMA 1826. április 10. Az emberi nemzetnek a Teremtőtől kiszabott élethatárt általélvén egy részben, amidőn Isten jóvoltából ez életben 77 esztendőket eltöltöttem volna, halandóságomat szemem előtt tartván, erőtlen testtel ugyan, de ép elmével lévén a történhető zűrzavaroknak és perlekedéseknek eltávoztatására 5 élő gyermekeim közt ily végső rendelést kívántam tenni. 1- ör. A 3-dik tizedben Bognár Kiss János szomszédságában levő házam fele részben a fundusára nézve atyai ősi. Felét pedig néhai férjem testvérbátyjától a már velem való laktában váltotta magához, s ekképpen szerzeményünkké lett. Az 1795-dik esztendei nagy tűzben minden épületek porrá égtek. Egy szobát kivévén beszakadtak. Terhes költséggel mindent magam özvegy koromban újraépítettem. Azután pedig 6 esztendőre egy kis szobát és konyhát újonnan építtettem. Ezeket megjegyezvén, ezen házamat hagyom Mihály legkisebb fiamnak mindazért, hogy ővele felserdült korától fogva együtt lakván, mind a gazdálkodásban, mind mindenféle házi terhek viselésében segítségével és fáradtságával éltem. Mind pedig azért is, hogy ő ezen házra több ízben számos és terhes költségeket tett. Nevezetesen pedig a vizes esztendőkben a falak megrongáltatván, a falak alját téglával újonnan megrakatta. A megromladozott tetőket a maga költségein újra csináltatta. Új kéményt csináltatott. Ekképp a ház az övé lévén, testvér bátyját fizesse ki belőle 500 váltóforintokkal. A háznál találtató mindenféle házi eszközök 5 élő gyermekeim közt egyenlően osztassanak el. 2- szor. Ugyan a 3-dik tizedben a ház szomszédságában van egy malmom, melynek csupán a fundusa ősi, mivel az 1795-dik esztendei nagy tűzben a malomnak mindene földig összeégvén, özvegységemben nagy költséggel fiam segítsége mellett felépíttettem. Eszerént valóságos szerzeményé lett. Ezen malmomat tehát hagyom István és Mihály fiaimnak egyenlő jussal. 3- szor. Vagyon két helyen a város határában földem, úgymint egyik Talfájában, mintegy 25 zsák alá való atyai öröksége néhai férjemnek, a másik a nyomási ároknál a Körösi köz végén, melynek egy részét néhai boldogult férjemmel együtt, a többit pedig magam, özvegységemben terhes környülállások között több jóakaróimtól (úgymint néhai Szél Mártonnétól és Deák Mihály úrtól való kölcsönzés mellett Latzi Istvántól 510 forinton, más részét Darányi Istvántól 425 forintokon, a harmadik darabját Hankotzki Pálnétól 450 forintokon (mely summák mind ezüstpénzben fizettettek le) szerzettem. Továbbá per által megtámadtatván ezen birtok egy része eránt e részben is költségeket tenni kénteleníttettem. Ily sok terhek és költség mellett szerzett ezen földemet, valamint a Talfájánál levőt is hagyom egyenlően István és Mihály fiaimnak. Megjegyezvén a Talfái földön lévő erdőre nézve, hogy a rajta lévő fákon halálom után egyenlően osztozzanak mind az 5 gyermekeim, hogy vagy az erdő egytallóra levágattatván, a levágott fát, vagy ha ez meg nem eshetne az egész erdő másnak eladattatván annak árát osszák ötfelé.