Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

részükbe pedig az imént említett javak jövedelme, az átvételtől egész halálomig Sándor javára betudattassék, s tekintve Klára örökösei által nekie visszafizettesék. 13- szor. Mivel néhai férjem végrendelete 19-ik pontjának utoljára néhai Kováts Katalin menyem részére három részről, t. i. Sándor, Antal és Klára által fizetendő 150 v. forintokat maga Sándor fizette ki, édesatyja végrendeletében meg nem említett magányos adósságokat, és tetemes városi köztartozásokat kamatostól fizetett, édes atyját az általa erre számítottaknál költségesebb, mint sorsához illő és a helybeli szokásokhoz alkalmazott szertartással 200 v. forintokat kifizetette, Antal unokámat szinte költségesen eltemettette, engemet pedig már 16-ik éves özvegységemben példás fiúi kegyelettel ápol, még azt akarom, hogy azon két perből, melyeknek egyike általam a Tasi-örökösök ellen folytattatik, másik pedig néhai ifjabb Szekeres András örökösei ellen van folyamatban, minthogy ezen utóbb említett perben különben is közkeresmény pénzek vannak követelés alatt, közös szerzői jogomnál fogva, de azért is mert néhai Klára leányomnak ezen terhes költekezéssel járó perekre gondja sem volt, Sándor fiam pedig 15 év óta azokra nem csak tetemes költségeket tett, de sokat utazott, fáradozott, járt-kelt, ezért ezekre nézve azt rendelem, hogy ezen két perből, ha kedvező kimenetelük mellett nyeremény háromolna, ezen nyereménynek csak egy tized része légyen Klára leányom örököseié, 9/10 része pedig magáé Sándor fiamé. Azon esetre pedig, ha mint az előbbi pontban említettem, Klára örökösei valaha Sándor fiamat az itt nekie hagyott javakban háborgatnák, s rajta kereskednének, ezen 13-ik pontban elszámlált költekezések és fáradozások is, s minden atyai terhek, melyeket Sándor fiam maga viselt, amazok terhére rovassék. 14- er. Miután azon terhes kötelességeket, melyeket néhai jó férjem keresztényi buzgóságánál fogva, többszer említett végrendeletében a részemre kijelelt javak használatához kötött, Sándor fiam pontosan teljesítette, és az ott megírt számos szentmiséket évenként megszolgáltatta, ezen kötelesség folytatásától halálom után felmentem, és mivel mind erántam, mind néhai édes atyja eránt viseltető jóindulatát esmérem, maga jó szándékára hagyom, s ebben úgy hiszem csalatkozni nem is fogok, hogy rólam s elhunyt férjemről megemlékezzék, családjával együtt bűnös lelkünkért imádkozzék, és nevünk s halálunk napján szentmiséket szolgáltassanak. 15- ször. Végre testemet a földnek, melyből vétetett, s lelkemet Teremtőm irgalmába ajánlván, tisztességes eltakarításomat Sándor fiamra bízom. Mely végrendeletemet huzamos megfontolás és gyakori gondolkodás után tévén, írásba foglaltattam, magamnak többszer megolvastattam, megmagyaráztattam, így amint van általam megállapítva, helybenhagyom, saját végintézetemnek s elhatározott megmásolhatatlan akaratomnak nyilvánítom, s mint ilyet nevem aláíratásával s kezem keresztvonásával megerősítem. Költ Kecskeméten, november 21-kén 1847. Tasi Anna, néhai Szekeres Antal úr özvegye saját kezem + vonása. L. s. [Más írással készült kiegészítés:] Alulírott minekutána a föntebbi végrendeltemet a város Levéltárába betétettem volna, újabb megfontolás, megvizsgálás és netalán abban teendő változtatás végett ezennel kikérem, fölolvastattam és