Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

résznek illő hasznát nem vehetnék, s az az ö felnevelkedésekig elpusztulna, nékiek a szőlőbűi és egyéb ingókbúi semmit nem hagyok, hanem éreztetni kívánván vélek nagyatyai szívességemet, rendelek számokra eladandó házaim árokbúi 600 v. forintokat oly értelemmel, hogy ezen summa közgyám atyai felvigyázás alatt gyümölcsözésre kiadatván, annak kamatját édes anyjok gyermekei táplálásokra fordítsa. Ha nevezett unokáim közül valamelyik elhalna, annak rátája az életben maradottra szálljon. Ha pedig netalán mindketten elhalnának, a nekiek hagyott pénzösszegen több életben maradandó gyermekeim osztozzanak egyenlően. E/ Azon summában, mely a fentebb rendelt kifizetendőkön tói még házam árokbúi fennmarad, valamint minden névvel nevezendő ingóságom és eszközeimen osztozzanak Magdolna, Mária, Terézia, Szekeres Anna, Verona és Erzsébet leányaim egyenlően, és egyedül csak Verona leányom, Vég József pintér mester felesége ne részesüljön a hordókban és egyéb szőlőhöz tartozó edényekben. F/ A szölőbeli gunyhót leányaimnak közös használásokra hagyván, szőlőmből Magdolnának hagyom a Szabó féle szőlőt, Máriának a mellette való pasztát, Erzsébetnek a szagos pasztát, Veronának hagyom a volt pálmafás pasztát, a keresztül való két pasztának egyikét hagyom Teréziának, a másikát Szekeres Annának, s ezek ketten egyenlően osztozzanak az ültetésen is. G/ Szívére kötöm gyermekeimnek, hogy egymást szeressék, és végrendeletem ellen egy is közülök ne zúgolódjon, mert akarom és rendelem, hogy aki ebbéli intézkedésemen megnyugodni nem akarván zavaroskodna, az szölőbeli illetőségét veszítse el, és ennek rátája a békességes gyermekeim között oszoljon fel egyenlően. Midőn ekként hitvesem és gyermekeim között intézkedtem, s életemben mindegyikhez jó akarattal voltam, nincs egyéb hátra, mint gyermekeimre atyai áldásomat terjeszteni, s Isten ő szent felségét kérnem, hogy kedveseimet kegyelmeiben megtartani, nékem pedig boldogul történendő kimúlásomra szent malasztját nyújtani méltóztasson. Mely ekként írásba foglalt végrendeletem előttem megolvastatván, miután azt minden pontjaira nézve jól megfontoltam és megértettem, azt ezennel változatlan végső akaratomnak elesmérem, s saját kezem keresztvonásával megerősítem. Költ Ketskeméten az 1843-dik évi Április 7-dikén. Pokomándi Mihály saját kezem + vonása. Én előttem Simonyi János m. p. mint ezen esetre különösen megkért és bíróiképpen is kiküldetett senator előtt. Mielőttünk mint meghívott tanúk előtt: Gyenes István m. k. Ifj. Vrasda Ignác m. k. Én előttem Nagy László m. k. hites polgár. A borítékon azonos írással: Idős Pokomándi Mihály végrendelte és codicillusa. Más írással: Beadva 1843-dik esztendei September 28-kán. Újabb írással: 1845-ik évi Julius 17-ik napján felolvastatván közönségesíttetett. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: 49-ik szám 1843., 1. cs. 1843.