Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

D/ 200 forintok azonnal osztassanak fel az arra érdemes házi szegény öregeknek a vám haszna megszűnésének kipótolására. E/ 200 forintokat hagyok a tisztelendő páter franciscanusoknak örökös fundatioul 12 szentmisékre magam lelkiért. F/ 200 forintokat hagyok a nemes város cassájába. G/ 20 forintokat hagyok a Szent Erzsébet templomára. H/ 25 forintokat hagyok a külső Szűz Mária kápolnájára. I/ 25 forintokat hagyok a Szentháromság kápolnájára. KJ 10 forintokat hagyok a Szentháromság statuájára [szobrára]. L/ 20 forintokat hagyok azonnal a szentmisékre érettem s szüleim lelkekért. N. B. Ne bátorkodjon valaki succesorim közül ezen pont eránt legkisebb kérdést támasztani, mert tulajdonom, így akarom, sőt ha életemben ki fogok fizettetni a malomból, magam ugyanezt fogom tüstént és minden haladék nélkül ezen 2000 forintokkal cselekedni. Szerzettem mindegyik successoromnak és hagytam annyit, amibül becsületesen élhessen mindegyik, a szegényeket is segíthetik, akarom is hogy segítsék. 18- or. Ha unokám, Antal meghalna, vagy igaz vocatioja szerint papságra vagy szerzetes életre adná magát, és oda esküdne bé, akkor minden javai szálljanak Sándorra és Klárára és ezeknek successoraira egyaránt vissza azzal a megjegyzéssel, hogy ha megélvén pap lenne, Sándor és Klára fejenként fizessenek neki 250, öszvesen 500 forintokat semel pro semper, és ő azt istenes dolgokra, vagy szerzetes lévén valamely szegény klastrom szükségire, vagy szükséges istenes könyvek megszerzésére, vagy más szent célokra fordítsa, nem pedig valami világi haszontalanságra. Kérem egész tisztelettel a nemes magistratust, méltóztasson ezen unokámra felvigyázó kegyes gonddal és szemmel lenni, hogy amit keservesen szerzettem, és neki boldogulására hagytam, tőle menyem el ne idegenítse. 19- er. Kováts Katalin menyem eránt ilyen rendelést teszek. Akarom, míg élek is, de holtom után is maradjon házamnál, éljen ruházkodjon tisztességesen javaimból, de legfőbbképpen akarom ezt a házamnál való megmaradását unokának nevelésiért. Holtom után nevelje feleségem, annak holta után Sándor fiam istenesen, taníttassák, még kedve lesz oskolába jártassák, annyát Kováts Katalint szemmel tartsák a nevelés alkalmával, mert mivel jól tudom, hogy embernek mind ideig, mind örökké való boldog vagy boldogtalansága a nevelésiül függ, unokám nevelésit (látván mind napokon házamnál a szomorú akaratommal szembetűnő ellenkező történeteket), nem merem unokám nevelését menyemre bízni. De hogy is tudna valakit istenesen nevelni, akinek magának se volt istenes nevelése. Fiamnak, boldogult Antalnak még semmit sem adtam, amit ő magának mondhatott volna. Azért távul (!) ismét azokat hasztalan engem szomorító, házamat gyalázó pletykák, melyekkel engem mindenütt kisebbít. Hogy csak haljon meg a vén Szekeres, majd megfeji Kováts Gergely atyám a gazdaságát. Unokámnak hagytam eleget. Az annya becsülje meg magát, házamnál mindaddig még fiam nevét viseli, maradjon, imádkozzon, dolgozzon és jobban viselje magát mint eddig. Mert ő magát mindeddig sem a józan okosság határi közt tartani, sem tanácsomon járni nem akart. Pedig azon felül, hogy