Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

3- or. Minden elől számlált javak, haszonvételek és activa adósságok, vagy holtom után megmaradandó ingók vagy ingatlanok melyek a legatumok kiadása és Garzó Istvánnak akár testamentom, akár törvény szerént illető javaknak kiszakasztása után megmaradnak, legyenek Garzó János, Pál, József, András fiaimé és néhai Garzó Mihály fiamtól való unokáimé, kik is attyok után egyötöd részben fognak osztozkodni. Megjegyezvén azt, hogy András fiamnak a földön tett javításai tekintetbe vétetődjenek. 4- er. Ha Garzó István mostoha fiam avagy Tormásy Mihály unokám mag nélkül elhalnának, minden a fent írt és nékiek hagyott javak a 3-ik pontban említett örökösemre szálljanak. 5- ör. Hagyok a reformata szent ekklesiának 25 váltóforintokat, a collegium építésére 10 váltóforintokat, melyeket is örökösem tartoznak kifizetni. Mely ezen végső rendelésem előttem felolvastatván, azt minden részében helybenhagyom, és tulajdon kezem keresztvonásával megerősítem. Költ Ketskeméten 1831-ik esztendő Augustus 24-ikén. Teleki Zsuzsanna, néhai Garzó János özvegyének keze + vonása. [Más írással készült kiegészítés:] Ezen végső rendelést Teleki Susanna asszony, néhai Garzó János özvegye személyesen ezen bírói hivatalhoz behozván, minekutána előtte felolvastatott és érthetőleg megmagyaráztatott volna, élő szóval is tulajdon végső akaratyjának lenni kinyilatkoztatta, és annak minden pontjait helybenhagyván megerőssítette. Ketskemét, 24-a Augusti 1831. Mi előttünk: Bodogh Antal főbíró, Gyenes Péter m. p. Ordinarius nótárius. A borítékon más írással: Teleki Susanna asszony, néhai Garzó János elmaradott özvegyének végső rendelése. Praesentum 24-a Augusti nro. diarii judicalis 1831. 1729. Újabb írással: Publication est nro. 1884. diarii judicalis anni 1831. 16-a Septembris. Négylapos irat, eredeti. 68. KÚN GERGELY TESTAMENTUMA 1831. szeptember 22. Alább is megírt Kón Gergely minekutána e múlandó világban életidő koromnak 61-ik, özvegyi terhes állapotomnak pedig 10-ik esztendejét élném, jóllehet az isteni gondviselés természeti cselekvőségeimnek teljesíthetésekben a reám mért nyomorúságos élet pályájának kiterjesztésével annyira meggyengített is, hogy 5 esztendők elfolyta olta nemhogy gazdálkodásomnak kormányzására fordíthattam volna igyekezetemet, hanem naponként érzett nyavalyáim terhes és súlyos ereje miatt az azok eránt megkívántató gondoskodást is a kívánt módon nem gyakorolhattam. Mindazonáltal lelkemnek teljes és ép erejével lévén, Isteniül vett javaimról halálom esetére és a netalántán magokat erántok jövendőben előadható kérdéseknek megelőzésére örököseim között fenntartandó közös bizodalom tekintetéből kívántam végső rendelést tenni.