Kecskeméti testamentumok IV. 1821–1848 - Forrásközlemények 8. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

25 forintok adassanak és küldessenek azon utasítással, hogy azon summát Felső Rodasitson lakó Gassics Mátyás és János fiainak adja által. Továbbá, mivel János két ízben 100 forintot adott által, melyek nékie még visszafizetve nincsenek, mindezek, mondom, előbb lehózassanak, valamint a még fent lévő adóm is levonasson, egyformán osztozzanak. A konyhabeli edényeknek, valamint a cin edénynek is azonban negyedrésze Erzsébetnek adasson ki. Megjegyezvén egyéb eránt, hogy ha a házakat addig míglen az osztály megtörténne, más által eredett szerencsétlenség érné, akkoron Erzsébet rátájából is 100 forint levonasson. Egyéb eránt mindenféle nemes leveleim jelesen armalisom, testimonialisaim s más sok leveleim mint legöregebb fiamnál Jánosnál maradjanak. Mindezek után kedves gyermekeim, az az óhajtásom, hogy egymást szeressétek, megbecsüljétek, feljebbvalóitoknak illő tiszteletet s engedelmességet megadjátok, úgy lészen rajtatok Isten áldása, és én, amidőn e világi utazásomat elvégzem, s az örökkévalóságba által költözködöm, hideg tetemim illendően takarítsátok el. N. B. Azon szótól, hogy adasson ki, addig, hogy megjegyezvén, ami ki vagyon törülve, minthogy egy dolog kétszer volt írva, magam törültem ki. Ezen végakaratomat nem magam kezeimmel, minthogy azok már nehezek, de szemeim is gyengék, írtam ugyan, de hogy önkényes akaratom légyen, nevem tulajdon aláírásával bizonyítom. Kecskeméten 1831-ik esztendei Augustus 12-ik napján. Nemes Gassits János m. k. Az utolsó oldalon más írással: Nemes idősebb Gassich János úr végső rendelése. P. die I8-a április 1832. sub nr. diarii judicalis 1155. Azonos írással a következő jelzetek találhatók: Nr. 89. 1831., Fasc. 1. 1831. Kétlapos irat, eredeti. 65. ÖZVEGY MESTER JÓZSEFNÉ RICHTÁRSZKY ANNA TESTAMENTUMA 1831. augusztus 14. Én, alább is megírt Richtárszky Anna előbb Nuzdorfer Márton, utóbb néhai Mester József férjemnek elmaradott özvegye Istennek kegyelmességéböl most már éltemnek 55-ik esztendejét élvén, ámbátor ugyan ép, egészséges s lelkemnek teljességével vagyok, mindazonáltal a mindennapi szomorú tapasztalások oda vezérlik gondolkodásomat, hogy életben való maradhatásom felől bizonytalanságban lenni kénteleníttetnék, s arra kötelez a természeti ösztön, hogy rokonim békességekről s javaimnak jó állapotba való rendelésekről a netán jövendőbe erántok magokat elől adható nehézségeknek eltávoztatása tekintetéből jóelőre gondoskodjam, s végső akaratomat kinyilatkoztassam.