Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

pedig testvérjeim kifizetni nem akarnák, szabad légyen akárkinek eladni úgy, hogy az ő pénzének interessé is kiteljen, mert ő ha az ő pénzét másnak kiadta volna interesre, mindenkor néki használt volna az interes, én pedig mint feleségemet tartoztam volna őtet tartani, és minthogy az a pénzből néki csak egy darab ruhát sem csináltattam, sőt amit hozzám hozott, azt is elszagatta mellettem, de még a szőlőt is az ő pénzén míveltettem, kárát éppen nem kívánom, nem is kívánhatom, sem testvérjeim nem kívánhatják. 4- 0. A veremben aminémü búzám és zabom vagyon, abbúl Mihály öcsémnek 3 vékát hagyok, a zabbúi ugyanannyit, a többi légyen feleségemé, minthogy az ő pénzén szántattam. 5- 0. A földben aminémü vetésem vagyon, abbúl is Mihály öcsémnek negyedrészt hagyok, a többi légyen feleségemé, mivel ezt is az ő pénzén szántattam és vettettem, de úgy, hogy felsegítse takarítani. 6- 0. A két ló a Szent Lőrincen való szénával együtt adattasson el, s temetésem abbúl légyen, ami megmarad légyen a feleségemé. 7- 0. Adósságom vagyon Szoboszlai Bálintnál a suba ára, 6 forint 30 krajcár. Dávid Jánosnáál 2 forint 30 krajcár. Szabó Péternél 2 forint 48 krajcár. Mely testamentumbéli rendelésem előttem elolvastatván, minden cikkelyében helybenhagyom, és nagyobb erősségnek okáért tulajdon kezem keresztvonásával az alább coramizalandó becsületes emberek előtt meg is erősítem. Signatum Ketskemet, die 5-a Januarii. 1792. Domokos Gergely +. Én előttem nemes Domjánszegi Dómján István előtt m. p. [L. s.] Én előttem Pap János előtt +. Én előttem Munkátsi József előtt m. p. Coram me et per me exmissum subiudicem Paulum Toth m. p. [Eltérő írással feljegyezve: Más testamentumot tett 1810-k esztendei Februarys 10-k napján.] A hátlapon azonos írással: Domokos Gergely testamentoma. Más írással: Praesentum 5-a Januarii 1792. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 7. 1792., Nro. 8-o. Kétlapos irat, eredeti. 58. PÓR ISTVÁN TESTAMENTUMA 1792. január 14. Én, Pór István Istennek kegyelmességéből eltöltöttem 72 esztendőket, mostan pedig az rajtam uralkodó nyavalyák végett testemnek erőtlenségét érezvén, de ép elmével lévén, Istentül adatott csekély javaimról kívánok rendelést tenni é következendő képpen. 1-mo. Vagyon egy házam, és a házamat portával együtt hagyom András kisebbik fiamnak, de ily móddal, hogy Szilágyi Ersébet második feleségemnek a pálinkafőző házat általadja benne lakni addig, amíg az asszony él. Holta után ismét szálljon vissza András kisebbik fiúra, de az házat tartozik András fiam elkészíteni, hogy tisztességes lakása légyen, hogyha pedig meg nem