Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

ÖSSZEFOGLALÓ

ÖSSZEFOGLALÓ A Kecskeméti testamentumok harmadik kötetében az 1782-1820 között keletkezett végrendeletek találhatók. Tekintettel arra, hogy ezekben az évtizedekben már sokkal általánosabb lett az írásbeliség, mint a korábbi évtizedekben, az évenként keletkezett testamentumok száma is örvendetesen megszaporodott. A szükséges pénzügyi forrás hiányában el kellett tekintenünk a teljes anyag közlésétől. Arra viszont következetesen törekedtünk, hogy minden évből legalább négy-öt karakterisztikus irat kerüljön be. Az itt közölt testamentumok is igen jól érzékeltetik a gazdasági életen, a társadalom szerkezetén és a művelődés több területén végbement lényeges változásokat, amelyek lehetővé tették a reformkorban tapasztalható rendkívüli fejlődést. Sok tucat jómódú gazda végrendelete érzékelteti, hogy ebben a mezővárosban lényegesen nagyobb volt a vagyoni felhalmozódás, mint a jobbágyfalvakban. Jól nyomon követhető a nagyállattartás fokozatos háttérbe szorulása, a juhtenyésztés, a tanyás gazdálkodás és a szőlőtermesztés fokozatos és nagyarányú bővülése. Külön is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a francia forradalmat követő háborúk alatt a kibontakozódó konjunktúra számottevően felgyorsította a vagyonok gyarapodását. Ennek révén paraszti körülmények között hatalmasnak mondható vagyonok halmozódtak fel sokak kezén. Rendkívül tanulságos e tekintetben többek között Antal István, özvegy Banó Jánosné, Saator Péter, Mátyási Márton, Ladányi Gergely és Demeter János végrendelete. Külön színfoltot jelentenek a mezővárosi környezetben az itt élő görög kereskedők rendelkezései. Tekintettel arra, hogy 1790 után megkapták a magyar állampolgárságot, végrendeleteik bekerültek a helyi levéltárba. Serháti Miklós és Rosány Demeter testamentuma nemcsak az évtizedek során összegyűjtött vagyon méreteire utal, hanem jól érzékelteti, milyen gondosan épít gették még ekkor is kapcsolataikat. A további görög kereskedők hagyatéka viszont már azt is jelzi, hogy a német, morva, zsidó és magyar keresked ők térhódításával párhuzamosan szűkültek lehetőségeik, mérséklődött vagyonuk. A korabeli vallásos szokások, hagyományozások ezekben az évtizedekben is jól követhetők. Érdekességnek számít ebben a városban egy remetének, Kókai Benedeknek a megjelenése. Aki az életmód változását kutatja, igen jelentős forrást ismerhet meg a kötetben közzétett testamentumokban. Ha teljességre törekszik, érthet ően az itt mellőzött végrendeleteket is fel kell lapoznia, de nyugodtan állíthatjuk, hogy azokban jórészt csak mennyiségüket tekintve növelheti ismeretanyagát, mivel következetesen figyeltünk arra, hogy minden sajátos, minden új elemet tartalmazó irat bekerüljön a kötetbe.