Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

tellyesítette, a neki általam álat engedett szőlőt Kontz Mihálynak eladván, annak árábul magamnak a fent kitett summát bíróiképpen letartóztattam, melyet csak holtom után kívánok nekie visszafizetni. Ezeknek utána hagyok az anya templomnra 25 forintokat, a páter franciscanusoknak 10 forintokat. Eltemettetésemet pedig, mely tisztességesen történjék ugyan, de ne költségesen, szeretett leányomra, Pokomándy Évára bízom. Mely végső rendelésem előttem felovastatván, minden részében helybenhagytam, és kezem keresztvonásval megerősítettem. Ketskeméten die 25-a Februarii. 1820. Pataky Judit, néhai Pokomándy József özvegye + vonása. Én előttem e végre különösen megkért és bíróiképpen kirendelt tanú Farkas Sándor m. p. előtt. Én előttem Horváth András lakatos majster előtt m. k. Én előttem Szabó György szabó majszter előtt m. k. Az utolsó oldalon azonos írással: Pataky Judit, néhai Pokomándy József megmaradóit özvegyének testamentoma. Más írással: Praesentum sub no. diarii. 443. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: No. 22. 1820., Fasc. 1. 1820. Kétlapos irat, eredeti. 223. ÖZVEGY MARSA ANDRÁSNÉ HORVÁTH ILONA TESTAMENTUMA 1820. június 7. Alól is megírt Horváth Hona, Marsa András özvegye gondolóra vévén az emberiségnek halandóságát, minekutána már ez életben 61 esztendőket Isten jóvoltából eltöltöttem, testemben ugyan gyenge erővel, de elmémben egész épséggel lévén, hogy halomásom esetére gyermekeim között támadható mindennemű ízctlenségeket és pörlekedéseket eltávoztassak, Istentül vett csekély javaimról kívántam ilyetén végső rendelést tenni, ugyanis: Előre megjegyezvén azt, hogy Istenben boldogult férjem, néhai Marsa Andrásra ősiség nem maradván, egyéb egy puszta házi portánál, mely 60 ezüstpénzre becsültetett. Eezen becs ár szerént fizettünk nevezett férjem mostoha annyának, Hegedűs Erzsébetnek 20 forintokat, nem külömben testvérje Marsa Anna, Faragó Istvánnénak is 20 forintokat szinte ezüst pénzben. Melyek szerént tehát reánk 20 ezüst pénznél [több] ősiség nem maradván, keresmény pénzünkén annak utána építettünk boldogult férjemmel az említett portán egy házat, melyet én özvegységemben már eladtam 2.000 forintokon idegennek, de mivel János fiam attúl ezen házat eltartotta, nékie 1.900 forintokban adtam által úgy, hogy 100 forintokat, melyeknek beszámításával lett volna ki a 2.000 forint, ősi jussában nála hagytam. Ezek szerént tehát. 1-ör. Vévén a mostani 4-ik tizedben Varga Istvány és Katái Kiss János szomszédságában lévő szerzemény házamat 2.500 v.forintokon, mely summában a vélem lévő két fiaim ugyan József és László a közkeresményünkbül 600 forintokat fizettek. Ezen házam eránt tehát azt rendelem, hogy András fiamnak József és László fiaim adván ősi és szerzemény jussa fejében 200, azaz két-