Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

CZOLLNER MIHÁLY TESTAMENTUMA 1819. március 20. Az Atya, a Fiú és Szentlélek legszentebb oszthatatlan Szentháromság nevében. Amen. Megfontolva azt, hogy a halál minden ember számára bizonyos, annak órája azonban bizonytalan, én, alólírott Czollner Mihály tiszta öntudatnál és egész jó testi erőben végrendeletileg elrendelem a következőket: 1. Bármikor követelje is meg a Mindenható, hogy elhagyjam ezt a világot, én lelkemet felajánlom a Teremtőmnek, hogy annak végtelen irgalmasságából és a Megváltó jóvoltából elérjem az üdvösségemet, testi maradványaimat viszont átengedem a földnek, ahonnan származnak, és kívánom, hogy keresztény szokás szerint a városi temetőben helyezzenek nyugalomra, temetésemkor minden templomban a pap tartson lelki üdvömért egy requiemet zene és pompa nélkül, csupán énekelve, hat szentmisével. 2. A helybeli [katolikus] ispotályban lévő szegényeknek hagyományozok kétszáz, azaz 200 forintot, a református szegényeknek pedig száz, azaz 100 forintot, amiből mindkét felekezetű szegényeknek halálom után negyedévenként 25 forintot osszanak ki mindaddig, míg ez a fentnevezett és meghatározott pénzösszeg megfelelően és szabályosan ki nem merül. Továbbá: Örökös alapítványként hagyományozok a katolikus ispotálynak egy háromszáz, azaz 300 forintból álló tőkét, amely le lesz kötve, és az annak évi kamatjából eredő összeg pedig kölcsön formájában az ispotályban lévő szegények szükségleteinek fedezésére és sorsuk könnyítésére fordíttassék. 3. a helybeli parochiális templomnak egy papi ruhafelszerelés fedezésére hagyományozok ötszáz, azaz 500 forintot, mely összeg csakis erre a célra költhető. 4. A helybeli ferences kolostor számára testálok ötszáz, azaz 500 forintot, mely összeg lekötendő, és az abból eredő kamat örökösen, minden évben, mégpedig elhalálozásom napján lelki üdvömért egy requiem olvasását fogja fedezni. Nem kevésbé, ugyanilyen módon hagyományozok a piaristák kollégiuma részére ötszáz, azaz 500 forintot, amelynek kamata örökösen évente halálom napján lelkemért requiem olvasására fordítandó. Továbbá a református templomnak szükségletei fedezése céljából testálok száz, azaz 100 forintot. 5. A tekintetes földbirtokos uraságnak helyben hagyományozok száz, azaz 100 forintot. 7. A helybeli városi plébánosnak, bárki legyen is az, halálom után, hagyományozok örökös alapítványként ötszáz, azaz 500 forintot. Az ebből eredő kamatokból ugyanőt örökösen évente elhalálozásom napján a városi plébániatemplomban lelkemért egy requiem tartására kötelezem. 8. A helybeli Boldogasszony látogatása [Mária] kápolna számára, melynek már kb. 15 éve gondnoka vagyok, testálok örök alapítványként száz, azaz 100 forintot, az újonnan építendő Kálvária számára és annak fenntartására szintén örökös alapítványként hagyományozok száz, azaz 100 forintot.