Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

Én előttem Varga János. Előttem s általam bíróiképpen kiküldött Deák János m. p. cancellista által. Én előttem Gyenes Pál m. p. polgár. Az utolsó oldalon azonos írással: idősb Böddi Istvány testamentuma. No. 131. diarii judicalis. 1717/8. Más írással: 1818-ik esztendei Januarius 7-i napján ezen testamentom Böddi István, Márton, József, Mária B. Tóth Jánosné, Erzsébet Ketskés Mihályné személyesen megjelent testvérek előtt felolvastatván, és megmagy áraztatván, annak Józsefen kívül a több testvérek az árvák nevében is ellene mondottak. Feljegyzetté Kún János m. p. nótárius. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: 34. 1817., Fasc. 1. 1817. Kétlapos irat, eredeti. 213. ORBÁN SÁMUEL TESTAMENTUMA 1817. augusztus 23. Először: Sági Mihály és Sági Péter körösi vejeimnek nem adtam életemben semmit, de Vári Jánosnak és annak vejinek, Szatmári Sándornak adtam egyszer és másszor harmadfélszáz forintot. Tegyen a feleségem ehhez a summához háromszáz forintot, és hajoljon abba a háromszáz tallérba, melyet első feleségem, Kiss Erzsébet házamhoz hozott. Az egész summa háromfelé menvén, mivel Vári János maga rátájánál száz forinttal többet vett, ki lehet majd az atyai jussból fogni. Másodszor: Anno 1785. 8-a Januarii jegyzettem második feleségemet, Boda Annát. Hozott a házamhoz nyolcvan forintot, magamnak volt tizenkilencszáz, vagy valami kevéssel több. E két summát összetévén ógy egyeztünk, hogy ha harmadnapra meghalok is, a kétezer forintnak negyedrésze légyen Boda Annájé, tizenötszáz forint a három leányimé. Harmadszor: Mivel Boda Anna harminchárom esztendők lefolyása alatt igen dícséteressen viselte, valamint tehetségemet tizenötszáz R. forintnál feljebb emelte, mind egy fillérig neki engedem. Adjon a három leányomnak váltócédulában három ezer R. forintot. Következésképpen halálom után se a bolt le ne pecsételtessék, se feje felül a ház cl ne adassék, hanem véle mennél irgalmasabban bánván, az egész kielégítés magára hagyattassék. N. B. Lehet reményleni, hogy feleségem ebbe meg nem áll: hanem hacsak lehet valamivel idővel is a három ezer forintot jobbítani fogja, írtam Ketskeméten 23. augusztus 1817. Orbán Sámuel ketskeméti kereskedő magam kezemmel. [Más írással:] Ezen testamentomát Orbán Sámuel ór Boda Anna hitvese által az alól írt napon a városházához beküldvén, minekutána mi alólírtak kiküldettettünk volna ennek solennisatiója végett, ezen testamentomot az azt tevő Orbán Sámuel úr előtt a convocatus urak jelenlétébe élő szóval felolvasták, ezt egészen maga tulajdon akaratjának s végső rendelésének lenni elesmérte, s bizonyította, világosításul tévén hozzá azt, hogy fent nevezett hitvesét tévén menden javaiban a fent specificalt summák kifizetése mellett örökössé. Annak tellyes szabadságot ad, hogy halála esetére is ezen testamentomnál fogva reá maradandó javakról tetszése szerént rendelést szabadon tehessen. Költ Ketskeméten, Augustus 23-ikán, 1817-ik esztendőben.