Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

Mi előttünk bíróiképpen kiküldött és e végre meghívott személyek előtt: Szánthó Mártony m. p. bíróiképpen kiküldetett szenátor, Deák János m. p. cancellista, Kók János m. k., Kováts Dániel maga keze, hites polgár. A borítékon azonos írással: Senator nemes idősebb Kiss Pál úrnak végső rendelése. Más írással: Praesentum die 26-a Julii 18)5. No. diarii judl. 1199. Anno 1816. die 27-a Septembris tartatott tanácsi gyűlés alkalmatosságával ezen végső rendelés nemes Kiss Ferenc úr kérésére és jelenléteiben felbontatott, felolvastatott és publicaltatott. Szeles János nótárius. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Nr. 20. test. 1. csomó 1815. No. 20., 1 cs. 1815. test. Kétlapos irat, eredeti. A végzést hitelesítő egy és a borítékot lezáró két viaszpecsét ép. 207. LADÁNYI GERGELY TESTAMENTUMA 1816. március 13. Atyának, Fiónak, Szentlélek tellyes Szentháromság egy Istennek nevében. Amen. Én nemes Ladányi Gergely Istennek kegyelmébül ez életben már 68 esztendőket eltöltvén, jóllehet egésségemnek oly változását nem érezném, mely életemnek továbbterjedhető reménségétül megfosztana, meggondolván mindazonáltal az ember élete végének bizontalanságát, a véletlen és hirtelen halálnak eseteit, a szerencsétlen történeteknek sok példáit, melynek az 1811-dik esztendei január 7-dik napján, midőn egy gonosz ember a tanácsházba kivont karddal ülő székemben véletlenül reám rohant, hogy én is edgyik példája nem lettem, egyedül az isteni gondviselésnek köszönhetem. Ép egészséges koromban, midőn még nyavalyának sullya gondolkodásomnak hathatósságát nem akadályoztattya, a jó Istennek ingyen kegyelmébül adatott világi javaimról successorim között történhető villongásoknak is elejét kívánván venni, szabad akaratom szerént teszem ezen alól írt végső rendelésemet. Minekelőtte azonban ahhoz fognék, kívántam minden lehető kérdéseknek eltávoztatása és rendelésemnek világosabb értése végett a következendőket előre bocsájtanai. 1- ször. Hogy tudniillik, midőn néhai boldogult Ladányi Boldizsár édesatyám, Csimadia Végh Judit édesanyám halála után 1783-dik esztendőben János testvéröcsém kívánságához képest engemet kielégített, akkor a nékem adatott javak atyafiságos egyezésünk szerént azon üdőbeli ócsósághoz képest, akkor folyó arany és ezüstpénzben mint a laistrombul kitetszik, 1734 Rhenes forintokra becsültettek. Azoknak mindazonáltal az árát, jóllehet a papiros bankópénzek egy ötöd részre lett leszállításával és négy ötödrésznek megsemmisítésével az is felette nagyon megfogyott, a javaknak mostani ára tekintetébül kétannyira, úgymint 3.468 forintokra teszem, melykbűl nyolc élő gyermekeimre fejenként jutnak 433 forintok, 30 krajcárok. 2- szor. Hogy boldogult Szekeres Ilona első feleségem allaturája, kivel húsz esztendőkig kellemes házaséletet élvén, tőle öt élő gyermekeim marattak, nevezetesen: István, most izsáki plébános, Sándor, most városunk egyik fő nótáriusa, 1809-dik esztendőben pedig tekintetes Pest vármegye felkelő ne-