Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

harmad részét interessévei együtt Mihálynak megfizeti, akkor azon summából fogja ki. Mely ezen végső rendelésem előttem több ízben élőszóval felolvastatván, ezt mindenekben helybehagyom, s tulajdon kezem aláírásával megerősítem. Ketskeméten die 26-a Junii 1815. [Gót betűkkel az aláírás:] Terésia Elsont Mi előttünk mint evégre meghívott bizonyságok előtt: Albert József m. p., idősb Mezei Mihály, Tutlik György jelenlétében. Előttem s általam Deák János m. p. cancellista által. Én előttem hites polgár Szeles Imre. A hátlapon azonos írással: Elsont Terézia, Rusitska Jakabné testamentoma. Más írással: Nro. diarii judlii 1134. Eltérő írással a következő jelzetek taláhatók: No. 17., 1. cs. 1815. testam. Kétlapos irat, eredeti. 206. KISS PÁL TESTAMENTUMA 1815. július 26. Én, alább is megnevezett idősb Kiss Pál Istennek velem, érdemetlennel tapasztaltatott kegyelméből töltött életemnek 85-ik esztendejében gondolóra vévén, külömben is megsokasodott napjaim után elérkezhető végemet, midőn hajlott időmbem is ép és egészséges elmével vagyok, Isten által sáfárságom alá bízatott csekély javaimról kedves Ferenc fiam, külföldre tisztességesen és sorsokhoz képest kiházasított négy leányaim és Kiss Imre kedves unokám között teszek ily változhatatlan végső rendelést. 1-ör. Hogy noha az én már megboldogult leány testvéreim, nevezetesen: Kiss Sára néhai nemes Sárközy Pál ór hitesse, és Kiss Zsuzsanna néhai nemes Szeles János úr hitvese helybeli lakos urakhoz adattak férjhez, mindazáltal mindennemű fekvő javaknak egyedül vett és becsült árokban osztoztak, a fekvő javak nekem és néhai Kiss András testvéremnek egyenlő osztályunkra maradtak, de hogy boldgult eleim leány testvéreik is valaha fekvő jóban in natura osztoztak volna, soha nem hallottam. Mind ezen okra, mind pedig e kövctkczendőrc nézve, hogy én az én négy kedves leányimat (úgymint: Juditot néhai tiszteletes Rozgonyi György úrhoz Latzházára, Erzsébetet néhai Török János úrhoz Kőrösre, Máriát, Pandúr Istány úrhoz Szabadszállására, Klárát Pest megyére, tiszteletes Bátzai Sámuel prédikátor úrhoz) mindnyáját külföldi urakhoz adtam férjhez, a küldföldre kivitetett leányokat pedig a méltóségos földesúri és ezen városban régtől fogva virágzó statútum, a fekvő javakból, valamint az ősiekből, ógy a szerzeményekből vett árok szerént, ha pedig az tudva nem volna, becsült árok szerént parancsolná kielégíttetni. Az nekem is változhatatlan akaratom, hogy az én leányaim mindé féle ősi javakból a magok jussaikat a fent említett statútum szerént készpénzül vegyék ki Ferenc kedves fiamtól, és in natura se semmiben ne osztozzanak, se bírjanak. Mely kielégítés könnyebbségére javaim között találtató minden ősiségét árokkal együtt feljegyzek e következendőkben.