Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

Mostani gondolatim szerént ez s ha velelm az idő vagy egyéb véletlen környülállások holtom előtt nem változtattatnák, e' lészen akkor is az én atyai végső rendelésem, melynek ideje korán tétele által maradékimnál áldásban és jóemlékezetben forogni, az örökkévalóságban pedig oly készülettel költözni kívánok, hogy rólok a mindenek Ura előtt a hív sáfárral ezt mondhassam: ímhol vágynak a' kiket én reám bíztál ! Kérem és intem őket, hogy ha az Isten s emberek előtt kedvességet akarnak nyerni, mely nélkül sem ideigtartó, sem örök boldogságot nem is várhatnak, az Istent féljék, embertársaikat becsüljék, egymást szeressék, nevzetesen pedig mindenkor emlékezetekben tartsák az Idvezítőnek ama nagy mondását, mely a különös nemzetségekről és magános háznépekről is igaz: Hogy valamely nép magában meghasonlik, elpusztul, és vagy ezen veszedelemtől való félelemnél, vagy (a' mi dicsőbb tulajdonság) az erkölcs szereteténél fogva ójják magokat minden egyenetlenkedéstől. Valósággal csupán csak így lehet s lészen is boldog életeknek mind folyamija, mind vége. Melyeknek mindenkori tellyes hitelek s kötelező erejek végett ezen saját nevemnek s tanóiménak aláírásával és mindkét félről szokott pecsétjeinkkel megerősített testamentomlevelemet maga hasonló eredeti másában a nemes város leveles tárjába tétettem. Ketskeméten, e' folyó 1814-ik esztendőbeli május havának 13-ik napján. L. s. Mátyási Márton m. k. [Más írással:] 1814. 17-a May. Ezen testamentom az alól írottak, úgymint ezen esetre bíróiképpen kiküldett személyek által a rendelkező előtt felolvastatván, hogy azt élő szóval is mindenekben megerősítette és végső akaratyának lenni kinyilvánította légyen, bizonyítjuk. Ketskemet, mint fellyebb. L. s. Senator Ladányi Gergely m. k. Ladányi Sándor m. p. nótárius. Muslay József m. p. [Az eredeti kézírással készült kiegészítés:] Alólírt, a' mult 1814-ik esztendei május havának 13-kén költ, 17-kén pedig annak szokott módja szerént solennizáltatott és egyik eredeti párban a nemes város leveles tarjában lévő testamentumnak alábbi pontjain rész szerént bővebb megfontolásból, rész szerént azolta változott környülállásaim következezésében a végett, hogy utolsó rendeléseimnek végrehajtásakor a' betöltető uraknak újabb útmutatásul szolgáljanak, teszem e' következendő módosításokat. Úgymint: A 3-ik pontra: Ámbár Nagy Kőrösön lakozott Mátyási János öcsém uram már meghalálozott légyen is, mindazonáltal a' mit magának, ugyanazt maradékinak is hasonló indulatból elengedem. A 6-ikra: Minthogy mind Vintze Gergely, mind Vintze Józsefné Sándor fiával együtt a' nálam zálogban volt város-földjeiket végképpen visszaváltották, s ennél fogva azoknak a maradékim által lejendő bírásáról és használásáról tett rendelésemnek tovább helye nem lehet, tehát a Vintze Gergely zálogos földjein feküdött pénzemből Garai Mihály vömnek a hatszázötven forintjait voltaképpen visszatérítettem. Elmaradó özvegyem jutalmának pedig még biztosabbá tétele s jövendőbeli hozzájutásának is könnyebbítése végett ezer-