Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

mivel ez hol fogyott, hol szaporodott, és még férjem élűben ezekből gyermekeinket már kielégítettük, ezekről gyermekeim sem egyiket, sem másikat ne háborgassák. Volt egy háza is (de minthogy öszvekelvén férjemmel, özvegy Dózsa Jánosnét felfogtuk, é pedig szőlejét és házát hűséges szolgálatunkért 500 R. forintok mellett nékünk hagyta) azt eladtuk százötven forintokon. Magam pedig édes atyám után successio képpen nyertem egy szőlőt, melyet eladván 360 forintokon, ennek árát é még most fennálló háznak felkészítésére fordítván, ebbe bé is ruháztam, és egy lovat, mely megért akkor időben is 30 R. forintokat. Ezen kívül: Ami még most vagyon tulajdon szerzeményünk lévén, Isten kegyelméből van nevezetesen: nyolc ökör, házam, szőlőm, hozzá tartozó edényekkel, pénzem Szabó István fijamnál 100 R. forint, Józsefnél 150 R. forint, az atyám szőlője árából Mihálynál 90 R. forint, János fiamnál, kitől egy unokám maratt, ugyan pénzem nem volt, de részenként reá ment 145 forintok, amit néki átattam. Minthogy ennek legkevésbé vehettem hasznát, ezeket néki jussába kívánom tudni. Ugyanazért a nyolc ökröt minden készséggel három első fiaimnak rendelvén, ezekből az ő reá háromolható jussát az unokámnak készpénzbül fizessék ki, de a készpénzből, mely az Istvánnál és Mihálynál vagyon, ez részt ne vegyen, hanem az unokámon kívül egyenlőn osztasson a kilenc gyermekeim között. Jánostól maradott unokám tehát egyedül abból vegyen részt, amit én az atyám után nyertem, mint akármelyik gyermekem. Ezenkívül mindenem, amim van, ámbátor két leányimat még néhai férjemmel házasítottuk ki, a többit pedig egyedül magam, akarom, hogy egyformán kilenc felé oszoljon, mivel férjemnek is é volt akarattya. Úgyhogy mivel sem a szőlőt, sem a házat együtt nem bírhatnák, adják el, vagy magához váltván valamelyik, fizesse ki a többit belőle. Minthogy tehát egyenlően fognak kilenc gyermekeim osztozni, eltemetésemre, ha magam körül akkorra nem maradna valami, mindnyájának légyen gondja, de aki utolsó betegségemben gondomat fogja viselni, egyedül azé legyen ami ágybéli és élelmemre való még lesz, ha mindjárt lábon maradna is valami, aminémü a sertés. Mely végső akaratomat ezen tulajdon kezem keresztvonásával meg is erősítem. Ketskeméten, 28 Julii 1808. Madocs Szabó István özvegye Tóbi Erzsébet keze + vonása. Én előttem különösen megkért és bíróiképpen kiküldetett tanácsbeli Saator Péter előtt m. p. Én előttem Kún János m. k. Én előttem Sütő József m. k. Én előttem Turi Péter bíróiképpen kiküldetett hites polgár előtt m. p. A hátlapon azonos írással: Özvegy Madócs Szabó Istvánné Tóbi Erzsébet testamentuma. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 39. Egylapos irat, eredeti.