Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

Mely végső akaratom előttem szorul szóra elolvastatván, minden punctumiban helybenhagytam, és saját kezem, vagyis nevem írásával megerősítettem. Signatum Ketskemetini, die 10-a Maii 1783. Coram me Joanne Banó jur. senator m. p. Coram me Adalberto Tott privilegisati oppidi Kecskemét cantore. Coram me Francisco Sándor exmisso judicialiter subjudice et ante signato manu propria. Mak István m. k. A hátlapon más írással: Anno J783. die 10-a Maii. Öreg Mák Istvánnak testamentoma. 1783. 12-a Junii mortuus, et die eodem ut voluntas circa sepulturam cognoscatur, reseratur est, hocce testamentum ad requisitionem jilior. Signatum Kecskemét ut supra. [1783. június 12-én meghalt, és ugyanezen a napon hogy a temetéséről akaratának megfelelően gondoskodjanak, fiait megkeresték.} Per Geregorum Ladányi m. p. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 21. 1783., Mo. 22-do. Kétlapos irat, eredeti. A végrendeletet lezáró két viaszpecsét viszonylag ép. 12. HERCZEG PÁL TESTAMENTUMA 1783. július 11. Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ammen. Én, alól is megírt, néhai Herczegh János édesatyám és néhai Szalay Katalin édesanyám törvényes s természet szerint való fia, Pál, gondolóra vévén, hogy valamint halandóktól vettem világi jajos eredetemet, úgy szintén jó Istenemnek rendelése szerént halállal váltom fel bűnös világi életemet. Mindenekelőtte az minden élők uttyára bűneim zsoldgya miatt hivattatnék, kevés világi ingó s ingatlan javaimról jó eleve ép elmével és tökéletes elszánt akarattal s igyekezettel teszek illyen változhatatlan és örökösen megmaradó végső rendelést. Először is jól tudván azt, hogy akkor, mikor valahára halhatatlanságra fogok által vitetni, hogy vér szerint való atyámfiai bennem holtom után is meg ne botránkozzanak, lelkem esméreti szerint megvallom, hogy említett kedves szüleim után jure successionis [örökös jogán] maradt reám mintegy négyszáz forintokig való készpénzbül álló atyai s anyai jus, ezen felyül edgy rongyolatt ház udvarostul, mely is az akkori ára szerint a jószágnak, mi általunk, úgymint én és János testvér bátyám által 200 forintra, azaz kétszáz forintra becsültetett, és én abbúl említett testvér bátyámat száz forinttal ki is fizettem, amint az arrúl költ quietentia bizonyítja, s ezzel edgyütt egy szántóföld, melyet hetvenöt forintokon adtam el Barta Pálnak, és így mindöszve az atyai s anyai sucessio mégyen ötszáz és hetvenöt forintokra, azaz nro. ft. 575. Mivel pedig a fellyebb említett négyszáz forintbeli készpénz successionak felét még legény koromban említett édesanyám életében magam kézi mesterségemnek tanulásának és amiatt tett vándorlásomnak alkalmatosságával láthatatlanul elköltöttem, a más részit pedig említett kedves bátyám, Her-czegh János uram ugyan édesanyám életében csipve csupva azaz részenként adván kezemben, annak is igen kevés és vékonyon tapasztalható hasznát vehette, úgy-