Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

KARAKAZÁN DEMETER TESTAMENTUMA 1802. november 25. Az eloszthatatlan tellyes Szentháromságnak nevében, amen ! Én, alább is megírt Karakazán Demeter kecskeméti kereskedő, elgondolván az emberi nemzet életének igen rövid határát, és végének bizonytalanságát, hogy véletlen s hirtelen megtörténhető halálommal (melytűi az Úr Isten megmentsen) gyermekeimre s feleségemre valamely zavarodást, pert és ízetlenkedő viszálkodásokat ne hadjak, jóelőre több csztendőkbeli szorgalmatos fáradozásaim után szerzett és a kegyelmes Úr Isten által nékem legkisebb s alacsonyabb szolgájának ingyen adatott csekély javaimnál teszem ezen végső és másolhatatlan rendelésemet, úgymint: 1- o. Vágynak házam, mezei kertföldem, boltbéli portékáim, juhaim, ökreim, lovaim, készpénzem s. a. t. Melyek mind öszvességgel mintegy hatvan ezer R. forintokra mehetnek. Mindezekben örököseimnek vallom és rendelem Tamás és Miklós kedves fiaimat, úgy mindazonáltal, hogy 2- 0. Míglen tökélletes és az életnek folytatásokra alkalmatos esztendeiket elérnék, minden névvel nevezendő javaimban kedves hitestársamat, Pap Alexandrát, akivel is 18 esztendőknek elfolyások alatt a tellyes megelégedésig hív, csendes és tökélletes életet éltem, meghagyom, és azoknak vigyázó kormányzását mint leghívebbemre reá bízom, az honnan is a nagy Úrnak nevében kérem is őtet, és lelke esméretére támasztom, hogy neveletlen mindkét ágon lévő gyermekeinket anyai szívéhez képest tisztességesen, de kivált az Úr Istennek félelmében nevelni igyekezvén, ezt legfőbb kötelességének tartsa. Titeket is szerelmes gyermekeim, a nagy Istenre kérlek, hogy édesanyátokhoz minden fiúi tisztelettel viseltessetek, és tellyes igyekezeteteket arra fordítsátok, hogy ötet özvegyi állapotjában nemcsak meg ne szomorítsátok, hanem inkább kedvező szeretetetekkel bajait enyhítsétek. Ha hogy azonban 3- 0. Kedves Alexandra feleségem nevemet megváltoztatná, rendelek nékie javaimbúi háromezer forintokat, 3.000 f. 4- 0. Julianna leányomat felnevelvén s atyai szárnyam alól elbocsátván, tisztességesen kiházasítottam, s őtet feleségül Landzó Istvánnak adtam, ennek hagyok három ezer forintokat, f. 3.000. 5- 0. A most nevezett leányomtól született unokácskámnak, Lanzó Demeternek, hogy rólam mint nagyanyáról hajdan háládatos szívvel megemlékezzen, testálok száz forintokat, f. 100. ó-ó. Neveletlen Katalin, Basilia, Sultana és Ersébet szerelmes leányimnak fejenként rendelek három ezer forintokat, kiházasításokra pedig öt-öt száz forintokat, in summa 14 ezer forintokat oly feltétellel, hogy egyik fiam meghalván, vagy magva szakadván, ennek része a másik fiúra és nem a leányokra, úgy valamelyik leánynak defectusával ennek rátája csak a leányokra (ide nem értvén a kiházasított leányomat) szálljon. 7-0. A nemes városnak rendelek ötven forintokat.