Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

BELÁNYI GYÖRGY TESTAMENTUMA 1797. március 16. Én, Belányi György 84 esztendőket érvén, súlyos nyavalyáimtól szorongattatván, de mindazonáltal ép és józan elmével lévén, e következendő csekély javaimrúl kívánok illetén bizonyos rendelést tenni. 1- o. Vagyon egy házam és 500 forintokbúl álló summa pénzem, amely summábúl is mostan élő feleségemnek, Szopó Évának, akivel is circiter 40 esztendőket eltöltöttem, és véle kerestem, hagyok 250, idest kétszázötven forintokat, ezekből holta napig tisztességesen éljen, senkinek semmi jussa hoz-zá ne légyen, ha pediglen halála után ebbül ami megmaradna, abbúl semmi rendelést ne tehessen, hanem az három onokámnak egyenlő képpen marad-gyon. 2- 0. Az első feleségem leányaiul született három onokáimnak hagyok ily renddel: Sánta Jánosnak mint eregebbnek hagyok 100, idest száz forintokat és az házamat, hozzá tartozandó igazságokat. Úgy mindazonáltal, hogy az én feleségem abban az házban holtig békességben lakhasson, senki abból semmi szín alatt ki ne tudhassa, sőt még él, Sánta János onokám nekie hűségesen gongyát viselni tartozzék, és holta után tisztességes eltemetésire is gongya légyen. 3- 0. Sánta István onokámnak is hagyok 70, idest hetven Rhenes forintokat, úgy szintén Sánta Sándor onokámnak is 70, idest hetven R. forintokat. 4- 0. Az lutheránus ecclesiára is hagyok 10 forintot, ideszt tíz forintot. Mely utolsó rendelésem előttem punctumonként elolvastatott, és asztat minden részeiben helybenhagytam, és kezem keresztvonyásával megerősítettem. Die 16. Mártii. 1797. Öreg Belányi Györgynek maga keze keresztvonyása + +. Előttem Átts András m. p. Pásztor István és Nagy Gergely előtt. Actum et per me Ladislao Bentsik judicialiter exmissum subjudicem m. p. A hátlapon azonos írással: Testamentom öreg Belányi Györgyé 1797. Más írással: Praesentum 16-a Mártii 1797. Eltérő írással a következő jelzetek taláhatók: Fasc. 1. No. 3. 1797., Nro. 4-o. Egylapos irat, eredeti. 97. HIRHAGER MÁTYÁS TESTAMENTUMA 1797. július 14. Én, Hirhager Mátyás élvén házasságban 10 esztendőket Lampagh Veroni feleségemmel, noha sólyos nyavalyámtól szorongattatom, mindazonáltal ép elmével birok, és csekély javaimról ilyen rendelést kívánok tenni. 1-mo. Vagyon házam, melynek fundusának egy darabját vettem 400 forintokon Lampagh Józsefné napám asszonytól, előre megkínálván hozzátartozandó atyafiságot. Ugyanezen portából ennekelőtte eladván napám asszony Ni-