Kecskeméti testamentumok III. 1782–1820 - Forrásközlemények 7. (Kecskemét, 2004)

TESTAMENTUMOK

KALOTSAY GYÖRGY TESTAMENTUMA Szentistván, 1796. július 20. Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében cselekszem ezen utolsó rendelésemet. Én, bűnös lélek elgondolván az emberi életnek bizonytalan voltát, az halálnak pedig bizonyos, de elkerülhetetlen voltát, még telles elmémen lévén, Istentűi vett kevés javaimról elmaradandó árváim között megmásolhatatlanul teszek rendelést, amint alább következik. Úgymint: 1- mo. Elsőben is az én bűnös lelkemet ajánlom a mindenható Istennek, akitül teremtetett, szentséges kezében, testemet pediglen ő annyának a földnek, az honnét eredetit vette. Meghidegülendő testemnek elatakarítására Kecskemét városa határjában lévő szőlőmnek fele termését. 2- 0. Másodszor is Farkas Gergői onokám urának az városban történt véletlen gyulladás vagyis égés előtt attam házamat kétszázötven, idest 250 Rhenes forintokon, amelytűi a fiam Kalotsai János elvette azért, hogy ő azon egyességen amelyen említett onokám urának, Farkas Gergelnek eladtam megáll, és magához vállolja, ellenben még élek minden esztendőben egy meghízlak sörtvést ád számomra, valamint Farkas Gergel megígérte, és a házat más kézre menni nem engette. Utóbb vége lévén a barátságos egyezésnek, a házban mint saját magájéban lakott két esztendő tolásáig. Harmadik esztendőre kelvén, a házat több szegény lakosokéval együtt szerencsétlen esett körülményül vévén véletlen és iszonhatatlan mérges tűznek prédájává tétettetetett, de mindazonáltal az egyezés szerént János fiamnak kölletnék a ház árát megtéríteni. 3- io. Harmadszor is. A ház árában fizetett János fiam kilencvenhét, idest 97 Rhenes forintokat, és százötvenhárom, idest 153 forinttal adós maradott, mely summát törvény igaz ótya szerént meg köllene végképpen nekie fizetni, de én mint édesatyja tekintvén szerencsétlen tüz által rettentő kárvallását, tehát az ház árát elengedem úgy, hogy sem egyik fiam vagy leányom rajta semmi szín alatt ne kereskedhessenek, ugyancsak atyai kegyelmemet ebbül is János fiamhoz mutatván, a szőlőbül ezen engcdelmemhez képest kevesebb adódik nékie, amelyet ily formán kívántam árváim között fölosztani. Úgymint: 4- 0. Negyedszer. A leghosszabb pasztát, amely hatvan, idest 60 útbúl álló, ajánlom és hagyom Terézia leányomnak, Szent Istványon lakozó Frantzia József hitvestársának. 5- 0. Ötödszer. A megholt Mihály fiam felségének hatvan, idest 60 útból álló szőlőt hagyok. 6- 0 Hatodszor. A János fiamnak, mivel a ház árából elengedtem százötvenhárom forintokat, tehát a szőlőbül hagyok nékie huszonnégy utat, idest 24 út szőlőt. 7- 0. Hetedszer. Marad ugyan még a szőlőbül 142 útra való, amelyeket hagyom Ágnes leányomnak, kovács mester ember György fia árváinak és Rúzsa nevü leányomnak, kik is hogy ezen fönt megírt számű szőlőbül egy