Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

E korszak nemzetiségpolitikáját és a nemzeti kisebbségek helyzetét az elmúlt évtizedben több dokumentum- és tanulmánykötet mutatta be, de a téma monografikus földolgozása még nem történt meg, számos kérdés tisztázása további kutatásokat igényel. Jelen bevezető keretében, részben az imént említettek, részben terjedelmi korlátok miatt, csupán arra vállalkozunk, hogy a közölt dokumentumok és a korszak folyamatai kapcsán fontosnak ítélt elemekre, nevezetesen: a jogi szabályozásra, a nemzetiségi oktatásra és a nemzetiségi szövetségek tevékenységére, munkájára röviden kitérjünk. Jogi szabályozás A magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetének második világháborút követő jogi szabályozása több síkon mozgott. A nemzetközi jogi szabályozás - így az Egyesült Nemzetek Szervezete 1945. június 26-án elfogadott alapokmánya - a kisebbségekhez tartozók jogait egyéni, állampolgári jogokként deklarálta, és magát a problémát marginálisan kezelte.

6 Az egyes országokkal kötött békeszerződések pedig - az első világháborút követő békeszerződésekkel ellentétben - a nemzetiségi kérdést azon országok belügyének tekintették, amelyekben az adott kisebbség élt.

7 „A békeszerződések életbe lépése után a szövetséges nagyhatalmak koalíciója felbomlott; Európa politikai, gazdasági, katonai értelemben kettészakadt. Ezután a regionális kisebbségi szerződések létrejöttének lehetőségei defacto tovább szűkültek; eleve csak a nyugati, illetve keleti térfélen belül volt esély a regionális kisebbségvédelemre. Míg azonban a nyugati és keleti térfélen „szimmetrikus" politikai, gazdasági, katonai szerződések jöttek létre, a nemzeti kisebbségi kérdés tekintetében teljessé vált az aszinkronitás. Európa keleti felén nem született regionális kisebbségvédelmi szabályozás. A hiány ideológiai igazolásául az automatizmus elmélete szolgált, miszerint a nemzetiségi kérdés a szocialista társadalomban mintegy magától megoldódik."

8 A békeszerződések hatálybalépése után a közép-európai államok kétoldalú - a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményekhez kapcsolódóan - kulturális egyezményeket kötöttek egymással. Kulturális egyezmény született Magyarország és a magyarországi nemzeti kisebbségek „anyaországai" között, így Jugoszláviával (1947. október 15.), Romániával (1947. november 25.), a Német Demokratikus Köztársasággal (1950. június 24.) és Csehszlovákiával (1951. november 13.). Nemzetközi Szerződések 1945-1982. A második világháború utáni korszak. Szerk.: Halmosy Dénes. Budapest, 1985. 19-22. „Nemzetközi jogi garanciára azért is szükség lett volna, mert a békekonferencia anélkül döntött a kisebbségekről, hogy egyetlen esetben is megkérdezték volna a nemzetiségi lakossígot: melyik állam keretein belül kíván élni. Ugyanekkor egyik-másik állam képviselője már a békekonferencián kinyilvánította, hogy nem áll szándékában az ENSZ alapokmányában rögzített szabadságjogokat biztosítani a nemzeti kisebbségei számára." - Föglein Gizella: Nemzetiség vagy kisebbség. Budapest, 2000. 95. Föglein, 2000. 96.