Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

mák tematikai gazdagításával, akár speciális nemzetiségi kurzusok kialakítása révén. A hazai nemzetiségi lakosság vonatkozásában a folyamat aktuális feladata: a nemzetiségi szövetségek demokratizmusának továbbfejlesztése, munkájuk céltudatosságának, színvonalának emelése. Csakis ebben az esetben tudják tovább mélyíteni a magyar és a nemzetiségi lakosságnak azt a szocialista egységét, amelynek integráns része a nemzetiségi jogok következetes biztosítása s a nemzetiségi kultúra szabad fejlődése. A Külügyminisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium vonatkozó jelentései szerint nemzetiségi politikánk - Romániától eltekintve - komoly s kedvező visszhangot váltott ki a szomszédos szocialista országokban. Ezért tudatosabban erősíteni lehetne a szeparatista tendenciák leküzdésére, a közeledés és barátság elmélyítésére alkalmas tevékenységi formák keresését, bátorítani az ilyen vonatkozású kezdeményezéseket, hatékonyabban szembeszállni a lefékezésükre alkalmas félreértésekkel. Az utóbbiak közül egyet, ami azonban nagyon is általánosan tapasztalható, említünk. Úgy tűnik, néhány területen nem értik kellőképpen, éppen ezért nem alkalmazzák s néha hátráltatják a gyakorlati végrehajtás vonatkozó területein azokat a fontos elveket, amelyek a párt nemzetiségpolitikáját a szomszédos szocialista országok magyar anyanyelvű lakosságával kapcsolatos állásfoglalásával összekötik. Vagyis: elválasztják és külön kezelik a bevezetőnkben említett határozatokat az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottságának 1969. augusztus 5-i, az utóbbi kérdésre vonatkozó álláspontjától. Holott a mi nemzetiségi problémáink és a szomszédos szocialista országokban élő magyarság nemzetiségi problémái politikailag, kulturálisan, gyakorlatilag szorosan összefüggenek és egymástól el nem választhatóak. Ha mi pl. nemzetiségpolitikánkat annak a felismerésnek jegyében valósítjuk meg, hogy délszláv, szlovák, román nemzetiségeink a magyar-jugoszláv, magyar-szlovák, magyar-román népek közeledésének aktív tényezői legyenek, nyilván a kérdéskomplexum másik pólusán elhelyezkedő pozitív vagy negatív töltésű jelenségekkel is óhatatlanul találkozunk. Nemzetiségi politikánk így az általános nemzetiségi politika internacionalista tendenciáinak aktívabb erősítő tényezője lehet, hatékonyabban járulhat hozzá a negatív tendenciák korlátozásához. Nemzetiségi politikánk külkapcsolatainak kibontakozását gátolja, hogy nem tudunk megfelelő módon eleget tenni a Politikai Bizottság határozatában megfogalmazott azon feladatnak, hogy a kulturális egyezmények keretében kell lehetőséget biztosítani a nemzetiségi szövetségek munkatársainak külföldi tanulmányutakra. A problémát nem az utaztatás lehetősége jelenti, hanem az, hogy nincs még kialakított álláspont, hogy milyen külföldi szervezetek lehetnek nemzetiségi szövetségeink cserepartnerei.