Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Minden megyei jelentés igyekszik meghatározni a megyében élő lakosság számát és az összlakossághoz, illetve a magyar népességhez viszonyított arányát. Általános az a nézet, hogy a népszámlálási adatok nem tükrözik a valóságos helyzetet, a nemzetiségi lakosság száma nagyobb a népszámlálási adatokban feltüntetetteknél. A jelenség okának megindokolásában azonban nem mennek túl azokon az általános megállapításokon, hogy a nemzetiségi állampolgárok a múltban elszenvedett sérelmek hatására, illetve fokozatos asszimilálódásuk következtében vallják magukat magyarnak. A jelentések a nemzetiségek létszámát és viszonyszámát különböző módszerekkel határozták meg. Néhány jelentés az 1960-as népszámlálás anyanyelvi adatait vette át, mások az 1960-as népszámlálás nyelvismereti adatai alapján határozták meg nemzetiségi lakosságuk számát, megint mások megyei, illetve helyi becsült számokat alkalmaztak. Ilyen bizonytalan számmeghatározás alapján jelölték ki több megyében, hogy mely községek tekintendők nemzetiséginek. Általában a nemzetiségi lakosság 30%-os arányát vették határnak. A jelentések foglalkoznak a nemzetiségi lakosság gazdasági helyzetével, életszínvonalával. Leginkább azt állapítják meg, hogy a nemzetiségi lakosság helyzete ebben a vonatkozásban megfelel a vele azonos körülmények között élő magyar lakosság helyzetének. Vannak azonban kivételek. A Vas megyei jelentés szerint a megye szlovén lakossága hátrányos helyzetben van, gazdálkodási feltételei olyan rosszak, hogy mindmáig termelőszövetkezetek sem alakultak a szlovénlakta területen, hanem csak a szlovén parasztok magángazdaságainak szakszövetkezetei működnek. Gazdasági helyzetük és életszínvonaluk csökkenő tendenciát mutat, sokan közülük kénytelenek távoli vidékeken munkát keresni vagy végleg elköltözni. A szlovén terület lakosságának száma egy évtized alatt mintegy egyharmaddal csökkent. Hasonló, bár talán nem annyira súlyos a helyzet Zala megye 7 horvát községében is. A nemzetiségi lakosság társadalmi helyzetével kapcsolatban is általános megállapítás, hogy az megfelel a vele azonos körülmények között élő magyar lakosságénak. Egyes jelentések, amelyek konkrétabban vizsgálták a kérdést, problémákat is feltárnak. A Hajdú-Bihar megyei jelentések szerint a román lakosság 80-85%-a mezőgazdasági fizikai dolgozó. Veszprém megyében „viszonylag kevés a nemzetiségi MSZMP-tag", „az idősebb korosztályhoz tartozó nemzetiségiek a helyi politikai és társadalmi élet inaktív rétegét képezik"; ugyanakkor negatív jelenség az erős rokoni kapcsolatokon, rokonok hazalátogatásán keresztül jelentkező nyugatnémet hatás, hogy „a svábság bigott vallásos papi irányítás alatt áll". Az oktatásüggyel, mint a nemzetiségi kérdés egyik központi problémájával minden jelentés bőségesen foglalkozik és komoly visszaesésről számol be. A visszaesés okainak megjelölésében azonban lényeges különbség van a megyék között. Egyes jelentések szerint oktatásügyi hatóságaink minden szükségeset megtettek, és a csökkenés oka az asszimiláció, illetve a nemzetiségi szülők közömbössége. A Békés megyei jelentés megállapítja, hogy „a nemzetiségi iskolák személyi és tárgyi feltételei azonosak a magyar iskolák feltételeivel, sőt helyenként még jobbak", s hogy a széles körű nemzetiségi