Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

legüek és színvonalasak voltak. Mind a beszámolókon, mind a felszólalásokon a nyílt, őszinte problémafelvetés alapján érzékelni lehetett a PB-határozat kedvező hatását. A beszámolók és a felszólalások nemzetiségi politikánk pozitív eredményeként emelték ki az egyes községek különböző nemzetiségű lakossága testvéri együttélésének megvalósulását, közös munkálkodását a szocializmus építésén; a gazdasági egyenjogúság érvényesülése alapján a nemzetiségi parasztok jólétének növekedését. Sokan beszéltek a nemzetiségi lakosság megfelelő képviseletéről a különböző választott testületekben. A felvetett problémák sorában első helyen állt a nemzetiségi oktatásüggyel kapcsolatos elégedetlenség. Altalános volt a nemzetiségi rádióadások kielégítő megoldására irányuló kívánság is, s ezzel kapcsolatban az az igény, hogy a televízió is foglalkozzék többet a nemzetiségekkel. Sok szó esett a nemzetiségi kultúra ápolásának hiányosságairól: hogy a könyvtárakban nincsen elegendő nemzetiségi könyv, nincs kielégítő behozatal ezekből a könyvekből; a délszlávok, románok és szlovákok közül sokan adtak hangot annak a kívánságnak, hogy nemzetiségi klubokat alakíthassanak a községekben, városokban. Hangot kapott a nemzetiségek helyeztével, problémáival való intézményes, tudományos foglalkozás, valamint a nemzetiségi népművészeti alkotások szakszerű, szervezett gyűjtésének igénye. Altalános volt az anyaországgal, a nemzeti nyelvterülettel való kapcsolatok szorosabbá tételére irányuló kívánság az oktatási és népművelési problémák megoldása érdekében. A románok kifejezték azt a kívánságot, hogy román képviselő is kerüljön be a parlamentbe; a németeknél újból sérelmezték, hogy csak a német nemzetiség nem kapott még kollégiumot, többen sérelmezték, hogy a szövetségek budapesti székházának ügye több mint tíz év alatt nem nyert megoldást. Az általában mérsékelt, de határozott hangvételű probléma- és igényfelvetések között csak a délszlávoknál jelentkezett néhány türelmetlen hang. Ezek főként Mohács, Baja és környéke délszláv sérelmeit hangoztatták, és követelték azok orvoslását. Legalább annyi jogot kívántak, mint amennyit a jugoszláviai magyarok élveznek, és felvetették a „délszláv tömegek rehabilitálásának" követelését. Ugyancsak egy délszláv felszólaló beszélt arról, hogy Magyarországon nem kielégítő a nemzetiségi kérdés alkotmányjogi megoldása. Az alapszabály-tervezetet általában megelégedéssel fogadták, s nyíltan csak a délszlávoknál merült fel ellenvélemény. Az alapszabályt azonban itt is egy ellenszavazat és 7 tartózkodás mellett a túlnyomó többség elfogadta. A németeknél ugyan senki sem szólalt fel az alapszabály ellen, de ketten ellene szavaztak. A választások nyíltak voltak, az előterjesztett listával szemben nem merült fel ellenvélemény; kiegészítésre irányuló igény azonban volt.