Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

A nemzetiségiek által lakott községek kulturális ellátottsága - mint azt az előzőekben is említettük - azonos a hasonló jellegű magyar lakosú településekével. A fejlődést jól érzékelteti, hogy 1960 óta 9 községben újították fel, illetve bővítették a művelődési otthont. Az említett időszakban felszerelésük is igen sokat javult, de így is közepesnek mondható. A klub berendezése még szinte mindenütt gyenge, alkalmatlan a korszerű népmüvelés megvalósítására. Nógrádon a járási, Lucfalván a körzeti művelődési otthonban főhivatású igazgató működik. Az utóbbi szlovák nyelvű. A könyvtári ellátottság 1960 óta szintén sokat javult. A könyvtárak a legtöbb nemzetiségi községben új helyiségbe kerültek, a könyvállomány szinte mindenütt megháromszorozódott, a könyvtári olvasók száma pedig a másfélszeresére emelkedett. A könyvtári könyvek között viszont csak csekély számú anyanyelven írott többnyire elavult - mű található. Igaz, ahol nagyobb számban van szlovák (Lucfalva, Sámsonháza) vagy német (Szendehely) nyelven írott könyv, ott sem olvassák. Ez abból adódik, hogy az idősebb lakosság körében - az évenként megjelenő „Nás Kalendar"-on kívül - kevesen olvasnak, a fiatalok pedig biztosabban használják a magyar nyelvet, így szívesebben forgatják a magyar szépirodalmi és szakmai könyveket. Az elmúlt években gyorsan emelkedett a nemzetiségi községekben a rádió- és televízió-előfizetők száma. A szlovák ajkú televíziótulajdonosok egy része rendszeresen nézi a Bánska Bisztrica-i és a bratislavai adók kulturális adásait. Ez mindennapos közvetlen kapcsolatot jelent a szlovák nép kulturális termékeivel. A műveltséget közvetítő formák, az ismeretterjesztés a magyar községekhez hasonló szinten valósulnak meg. A közvetítés magyar nyelven történik. Az elmúlt években ugyan néhány helységben (Lucfalva, Sámsonháza, Ősagárd) kísérleteztek szlovák nyelven tartott előadással, de ezek nem nagy eredménnyel jártak, a hallgatóság kérésére az előadás második részét szinte minden alkalommal magyarul kell folytatni. Eltérő a helyzet a szlovák, illetve német nyelvű filmek látogatása területén. A saját anyanyelvű filmet a nemzetiségi lakosság kedveli. Ezt bizonyította a Nógrád megyei és Középszlovákiai Terület által szervezett Barátsági Napok keretében 10 helységben vetített szlovák filmek nagyszámú látogatottsága. Sajnos ezzel a lehetőséggel a későbbiek során nem élt eléggé a megyei moziüzemi vállalat. A nemzetiségek ugyancsak kedvelik az anyanyelvi kultúra ápolását célzó művészeti együttesek műsorát. A szlovák szövetség szervezésében tájoló művészeti együttesek és a Szlovákiából hozzánk látogató művészeti csopor-