Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
Javaslatok Nemzetiségi politikánkra - mint a szocializmus építésében fontos szerepet betöltő és természeténél fogva nemzetközi jelentőségű kérdésre - az eddiginél is fokozottabb gondot kell fordítani. Fel kell lépni minden olyan törekvés ellen, amely a nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldását az asszimiláció mesterséges gyorsításában vagy lassításában keresi. A társadalmi fejlődés egészén belül és az azok következtében objektíve jelentkező természetes asszimilációt tudomásul véve, elsőrendű feladat a magyarországi nemzetiségek integrációjának elősegítése, melynek eredménye a magyar szocialista hazafiság tudatos vállalása, érdekközösség vállalása a szocializmust építő magyar néppel, anélkül hogy saját nemzetiségüket feladnák. Ennek érdekében minden lehetőséget meg kell adni a nemzetiségeknek kultúrájuk, anyanyelvük, hagyományaik ápolására, nemzetiségi jellegük megőrzésére és fejlesztésére. Nemzetiségi politikánk továbbfejlesztésekor a Magyar Népköztársaság alkotmánya 49.§-ában 6 garantált állampolgári jogegyenlőségből és az 1958. évi politikai bizottsági határozat - gyakorlatban helyesnek bizonyult - irányelveiből kell kiindulni. A nemzetiségi dolgozók megítélésének egyetlen kritériuma: hogyan teljesítik az ország szocialista építéséből rájuk háruló feladatokat, hogyan tesznek eleget állampolgári kötelességeiknek. Figyelembe véve azokat a szükségleteket, követelményeket, amelyek a nemzetiségi kérdésben az elmúlt években felmerültek, nemzetiségi politikánk hatékonyságának növelése érdekében a következő intézkedéseket kell megvalósítani: ki kell dolgozni nemzetiségi politikánk irányelveit, amelyek a konkrét magyarországi viszonyok, valamint a nemzetközi helyzet - mindenekelőtt a szocializmus építésének nemzetközi körülményei és érdekei - figyelembevételével, hosszabb időre kijelölik nemzetiségi politikánk fő vonalát; az irányelvek kidolgozását meg kell előzze a nemzetiségi lakosság valóságos helyzetének tudományos igényű feltárása (számuk, gazdasági helyzetük, politikai-társadalmi aktivitásuk, kulturális szintjük stb.); meg kell vizsgálni a nemzetiségekre vonatkozó törvényeink és más jogszabályaink, valamint intézkedéseink hatékonyságát, azt, hogy azok mennyire felelnek meg a változott körülményeknek, miben szorulnak módosításra, kiegészítésre.
