Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

A legéletképesebbek a teljesen osztott és a diákotthonnal rendelkező tan­nyelvű, illetve nyelvoktató iskolatípusok. Néhány kis létszámú, részben osz­tott nemzetiségi tannyelvű általános iskola létezését a szülők ragaszkodása teszi szükségessé. Az oktatás színvonalának emelése érdekében a Művelődés­ügyi Minisztérium - a rendelettől eltérően - kisebb létszámú tanulócsoportok bontását is engedélyezi. A nemzetiségi iskolák tankönyvellátása az elmúlt 10 évben megfelelő módon fejlődött. A nemzetiségi iskolák számára 6 nyelven (német, román, szerbhor­vát, szlovén, szlovák és magyar) 291 új tankönyv jelent meg, mintegy 25-30 ezer példányban. A jobb tankönyvellátás érdekében az illető baráti országok­ból behozott tankönyvek is segítették az anyanyelv tanításának színvonala­sabbá tételét. (Itt jegyezzük meg, hogy sok esetben nehézséget jelent az ok­tatómunkában a tankönyvcsere útján felhasznált könyvek és a jóváhagyott tanmenet közötti eltérés.) A nemzetiségi iskolák számára közös tankönyvki­adás is folyik. (Például: magyar-szlovák-délszláv közös ábécéskönyv.) A nemzetiségi pedagógusok képzését megfelelő szervezeti keret biztosítja. A nemzetiségi óvónők képzése a soproni és szarvasi óvónőképző intézetben; az általános iskolák 1-4. osztályai részére a budapesti, a bajai és a debreceni ta­nítóképző intézetben; az általános iskolák felső tagozata részére a pécsi és a szegedi tanárképző főiskolán; a gimnáziumok részére szükséges nyelv- és irodalom szakos tanárok képzése az ELTE nyelvészeti tanszékein folyik. Az anyanyelvet oktató pedagógusok továbbképzése ugyan még nem teljesen megoldott, mégis az utóbbi években eredményesnek mondható, elsősorban a bel- és külföldi tanfolyamok rendezésével. Évente 25-30 fős pedagóguscso­portokat utaztatunk a megfelelő országokba, és ezek helyébe magyar nyelvet oktató tanárokat fogadunk Szlovákiából és Jugoszláviából. Nyelvtanulás cél­jából az NDK is fogad magyar pedagógusokat. Ilyen vonatkozású javaslata­inkat Románia ez idáig nem fogadta el. II. A főbb problémák A magyarországi nemzetiségek számbeli megítélése A már ismertetett 1960. évi népszámlálási adatok szerint hazánknak 134 839 nem magyar anyanyelvű lakosa van. A népszámláláskor az anyanyelven kí­vül az állampolgárok nemzetiségét is összeírták, ezek szerint mindössze 53 894 volt a magukat német, szlovák, román vagy valamilyen délszláv nemze­tiségűnek valló magyar állampolgárok száma. Nemzetiségi problémákkal foglalkozó szerveink szerint azonban az egyéni bevalláson alapuló statisztika nem tükrözi a tényleges helyzetet, mert Ma­gyarország nemzetiségi lakossága jelenleg mintegy 400-450 ezer (200­220 ezer német, 100-110 ezer szlovák, 20-25 ezer román, 80-100 ezer dél-

Next

/
Thumbnails
Contents