Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)
Bevezető
kérdésével és a különböző befolyásokkal, melyek hatnak a hazai németekre. 37 hozzászólás hangzott el, a felszólalások általában helyesek és jók voltak. Beszéltek az erősödő bizalomról, mely a német dolgozók részéről megnyilvánul, a passzivitás feloldódásáról, a közügyekbe való aktívabb bekapcsolódásról. Szó esett a nyugati behatásról és a klérus befolyásáról is, az iskolakérdésekről és a német nyelvű sajtó problémáiról. A német ajkú dolgozók általában elégedettek jogaikkal, az ezzel való élésnek vannak problémái, szinte tudatos beolvadási szándék van közöttük. Az értekezlet végeztével a határozati javaslat elfogadása után 27 tagú társadalmi bizottságot alakítottak. c) A délszláv szövetség munkaértekezlete Május 15-16-án a délszláv munkaértekezlet következett. Az értekezleten 126 meghívott és a központi szervek képviselői jelentek meg. A Központi Bizottságot Szerényi Sándor 5 elvtárs, a Hazafias Népfrontot Harmati Sándor elvtárs képviselte. A vitában 30-an szólaltak fel, ebből 20 délszláv nemzetiségi dolgozó. Főtitkári beszámoló foglalkozott a nemzetiség múltjával, jelenével, az elért eredményekkel, délszláv dolgozók aktív részvételével a szocializmus építésében. Referátumában beszélt a délszláv dolgozóknak a párton belüli munkájáról. Beszámolt arról, hogy csaknem az összes délszlávlakta község tsz-község lett. Az iskolapolitika eredményeiről, a sajtó szerepéről, az anyanyelvű kultúra terén elért eredményekről. A beszámoló azonban bizonyos disszonanciát is hordozott magában, valamelyest eltúlzott nemzeti büszkeség hatotta át. A délszláv szövetség kétségtelen komoly erőfeszítéseket tett a szocializmus építéséért, a délszláv nemzetiségiek között. Ugyanakkor bizonyos nemzeti(ségi) öncélúság is található munkájában és a beszámolóban is. A beszámolóból is az tűnik ki, hogy a szövetség nem képes tudomást venni egyes objektív feladatokról, így a délszlávok körében meglévő asszimilációról sem. Ez a szemlélet határozta meg az egyes hozzászólásokat is. Szemléletükre jellemző pl. a főtitkári referátum tervezetének egy kitétele: „Amikor a párt hozzálátott, hogy az említett hibákat helyrehozza, sor került a délszláv dolgozók rehabilitációjára is." Ezt „igazságtalanul kezelt délszláv dolgozók..."-ra módosítottuk. A beszámolóról szóló sajtóközleményükben ezt a módosítást ismét nem vették figyelembe. Pozitív tény az, hogy végre sikerült elérnünk, hogy a munkaértekezlet plénuma előtt szóban és írásban elhatárolták magukat annak a nacionalista csoportnak nézeteitől, amely az ellenforradalom idején kezébe kaparintotta a szövetség vezetését, és kiadványokat adott ki. Azt azonban már nem sikerült elérni, hogy az iskolareformmal kapcsolatos, a tannyelvű iskolákat érintő elgondolásokat magukévá tegyék, és abban határozottan állást foglaljanak.