Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

szervek által ajánlott párttag és pártonkívüli nemzetiségi dolgozókból, részben területi párt-, tanács-, népfront- és tömegszervezetek képviselőiből kerültek ki. Megadott szempont volt, hogy minél több pártonkívülit hívjanak meg, és vonjanak be a nemzetiségek közötti munkába. A meghívottak a nemzetiségi lakosság minden rétegét képviselték, többségükben parasztok, másrészt főleg pedagógusok voltak, ezek előtt világították meg a párt és a népfront vezetőségének képviseletében megjelent elvtársak az előttünk álló politikai, gazdasági és kulturális feladatokat, a VII. kongresszus

2 célkitűzéseit és pártunk nemzetiségi politikáját. A szövetségek vezetői beszámolóikban ismertették a nemzetiségek múltját, a felszabadulás óta elért eredményeket, a nemzetiségek megváltozott életét, a szövetségek, a nemzetiségi sajtó feladatát. Rámutattak, mi tette szükségessé, hogy a nemzetiségi szövetségek a tagsággal bíró tömegszervezeti munka helyett mai formájukban, mint társadalmi szerv működjenek. Foglalkoztak a párt és a kormány gondoskodásával és támogatásával, az 1956-os nemzetiségi párthatározattal, az ellenforradalommal és annak hatásával az egyes nemzetiségekre, az ellenforradalom óta eltelt időszakkal, az 1958-as párthatározattal és a VII. kongresszus jelentőségével. Beszéltek a nemzetiségi lakosság jogairól és kötelességeiről, a nemzetiségek politikai vonalon elért eredményeiről, a falu szocialista átalakításában való részvételről. A beszámolók és határozati javaslatok egységes alapelvek szerint készültek, alapvető politikai kérdésekben egységes állásfoglalást képviseltek, helyesen jelölték ki a feladatokat, és a fő kérdésekre irányították a figyelmet. A résztvevők meggyőződhettek arról, hogy szünőben van a szövetségekben az a nézet, amely szerint a szövetség feladata a nemzeti öntudat ébresztése, fejlesztése és fenntartása, s egyre inkább érvényesül a párthatározatban szereplő feladatkör „a szövetségek, mint társadalmi szervezetek állítsák feladatuk központjába a szocialista tartalmú politikai és kulturális felvilágosítómunkát", egyszóval a párt és a kormány szavát közvetítsék a nemzetiségi dolgozókhoz. Az elfogadott határozati javaslatok helyesen fogalmazták meg a szövetségek további tennivalóit. A határozatok a VII. kongresszus célkitűzései alapján a szövetségek feladatait tartalmazzák. A beszámolók és határozati javaslatok alapjában helyes voltának kialakulása nagyban segítette a munkaértekezletek előtt lefolytatott szövetségek munkájának megvizsgálása. Az ezzel kapcsolatos vita, a Központi Bizottság Tudományos és Kulturális Osztályán hozott értékelés is nagyban segítette a szövetségeket a beszámolók és határozati javaslatok helyes megfogalmazásában és az alapvető kérdések helyes elemzésében. Helyes volt az a határozat is, amely nem járult hozzá, főleg a délszláv szövetség részéről felmerült javaslathoz, amely a munkaértekezletek további halogatását szorgalmazta. Az elo-