Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

mekek szülei még nem látták be, hogy élniük kell az adott jogokkal az anyanyelven való tanulást illetően." (Lásd: „Mit kíván a magyarországi délszláv kisebbség" című dokumentum.)

8 c) A szövetség jelentése megemlíti, hogy „több mint 200 népgyűlést tartottak a délszlávlakta községekben". Ez kétségkívül szép eredmény, különösen ha csupán a számszerüséget nézzük. A gyűléseken való tömeges részvétel (5-600 ember) is ezt mutatja. Mégis úgy látjuk, hogy a befektetett energia nincs arányban a tényleges eredménnyel. Azt kell mondanunk, hogy kevesebb több lett volna, mert a gyűlések tartalmi színvonala, a kultúrcsoportok műsora nem elég nívós és nem elég változatos. Ezeket a gyűléseket igényesebbé, a politikai előadásokat, beszédeket céltudatosabbá kell tenni, meg kell szabadítani a sablonoktól, a típuspéldáktól, és a terület sajátos problémáival kell foglalkozniuk. d) A szövetség munkastílusát is kritika tárgyává kell tennünk. Nem tartjuk helyesnek, hogy a munka zömét Ognyenovics

9 elvtárs magára vállalja, és néha erejét meghaladó (egészségre ártalmas) feladatokat is végez. A feladatok arányosabb elosztása, a munka jobb megszervezése és a munkaidő jobb kihasználása, a kiegyensúlyozott munkafeltételek megteremtése útján változtatni kell ezen. A munkastílus fontos vonása a területi (megyei és járási) párt- és tömegszervezetekkel való kapcsolat módja. Ügyeljenek az elvtársak arra, hogy e kapcsolatból ne úgy tűnjék, mintha a szövetség utasítaná a pártbizottságot egy-egy akció megszervezésére (Baranyában tettek ilyen megjegyzést a megyebizottságon). Vonatkozik ez a német, szlovák és román szövetség vezetőivel való együttműködésre is. Javítani kell a szövetség munkastílusát a pedagógusokkal és az iskolai kérdésekkel való foglalkozás terén. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy a szövetség egyes esetekben intézkedési jogot formál pl. pedagógusok áthelyezésekor stb. (Lásd: a Pest megyei példa, Lórév vagy a mohácsi járás, ahol a szövetség áthelyezett egy pedagógust Versendre anélkül, hogy a járási szevekkel, a pártbizottsággal, tanáccsal ezt előre megbeszélte volna. Ma erről a tanítóról a járási pártbizottság úgy vélekedik, hogy a lakosság nem szereti, mert valamiféle elszeparálódási politikát folytat, pl.: külön kultúrcsoportot, énekkart és zenekart akar szervezni.) E kérdésekben a szövetség javaslata, segítsége természetesen szükséges, de az intézkedés joga az illetékes államigazgatási szervet illeti. Mindezek alapján kívánatosnak tartjuk, hogy a szövetség egyik munkaértekezletén vitassa meg a mozgalmi munkastílus problémáit. Annál is inkább szükséges ez, mert a szövetség munkatársai többnyire fiatalok, és foglalkoznunk kell az ő továbbképzésükkel is. Gondoskodnunk kell ideológiai, politikai, általános műveltségbeli és nyelvi (tanuljanak meg magyarul is) fejlődésükről is. Nem elég, ha csupán táncolni, harmonikázni tudnak és a csoportok kísérése a tennivalójuk.