Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

7 Hankó János (?-?) tanár. Főszerkesztőként az '50-es évek végén jegyezte a Ludové Novinyt, majd 1961-ben a Külügyminisztériumban folytalja pályafutását. Személyére vonatkozó további adatot nem találtunk. 51. Budapest, 1960. február 12. Jelentés a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének munkájáról

1 1. A Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége 15 éves fennállása óta eredményes munkát végez a délszláv dolgozók szocialista nevelése terén. Munkájának fő vonalában helyesen érvényesült az a célkitűzés, hogy közvetítse a párt szavát a nemzetiségi dolgozókhoz. E munka tartalmi eredményeit nem lehet azonban helyesen megítélni azoknak az objektív körülményeknek a figyelembevétele nélkül, amelyek hatással voltak a szövetség tevékenységére. Pl. a Tájékoztató Iroda 1948^19-es határozatai, a Jugoszláviával való államközi kapcsolatok alakulása, az 194953 között alkalmazott diszkriminációs jelenségek egyes területeken a délszláv nemzeti kisebbségek irányában, másrészről a délszláv dolgozók állampolgári hűségének megingatására tett kísérletek, valamint az 1956-os ellenforradalom és a revizionizmus romboló hatása. Ezek a körülmények általában megnehezítették és negatív irányban befolyásolták a szövetség munkáját. A hazánkban élő délszláv nemzetiségek száma 80 000-re tehető. Tíz megyében laknak (Győr-Sopron, Vas, Zala, Somogy, Baranya, Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Tolna és Pest megyében). Többségükben horvátok, bunyevácok és sokácok. Mintegy 5-6000-re tehető a szerbek, és ugyanennyi a Vas megyében élő szlovének száma. Ennek következtében nagyfokú nyelvi különbségek tapasztalhatók, pl. eléggé elüt a nyugati megyékben élö horvátok tájnyelve, és teljesen külön nyelvet beszélnek a szlovének. Az ún. nyugati horvátok az egyház befolyására helyenként még a délszláv megnevezés ellen is tiltakoznak. A délszláv lakosság nagyobbrészt földmüveléssel foglalkozik, gazdasági, politikai és kulturális tekintetben az ország lakosságának átlagos színvonalán áll. A fent ismertetett körülmények azt eredményezték, hogy a délszláv dolgozóknak egy része az 1949-53 közötti időben passzivitásba vonult. 1956 után pártunk helyes politikája feloldotta ezeket az ellentmondásokat, és ma már elmondhatjuk, hogy a délszláv dolgozók túlnyomó többsége aktívan részt vesz társadalmi és politikai életünkben, nemzetiségi igényeit kielégítettnek tartja, bátran, félelemérzet nélkül él az államunk által biztosított jogaival. Nagy többségében bizalommal támogatja pártunk politiká-