Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

Éles ellentétek mutatkoznak egyes helyeken a magyarok és németek között, mert egyes esetekben a magyarok egy kalap alá veszik a német anyanyelvűeket a háborús bűnösökkel. Ez a jelenség különösen községeinkre, falvainkra jellemző. Egyes helyeken nemzetiségi kérdést csinálnak különböző gazdasági tervekből, intézkedésekből. A mohácsi járásban, Himesháza községben a magyarok nem akartak hozzájárulni a községfejlesztési alaphoz, mert abból a német soron akartak járdát építeni. Kijelentették, hogy azon a járdán, amelyet magyar pénzből építenek, német ne járjon. A nacionalizmus éles megnyilvánulása volt a pécsváradi járásban tervezett nagy székelytalálkozó. Ezt a demonstrációt a hidasi, véméndi székely telepesek kezdeményezték, amelyre a szomszédos megyék székely telepeseit is meghívták volna. A szervezés során már előre hangzottak el olyan kijelentések: „hogy jaj lesz most a sváboknak". Ezt a németek ellen irányuló tüntető találkozót a járási párt végrehajtó bizottság helyesen leállította, és megakadályozta az összejövetelt. Különösen éles ellentétek vannak a vagyonelkobzásban részesült németek és a volt német vagyonban gazdálkodó magyar telepesek között. A vagyonelkobzásban részesült németek minden bajukat a telepeseknek tulajdonítják. Nem általános jelenség, de helyenként megtalálható, hogy az államhatalmi szervekben és egyéb funkciókban való részvétel körül merülnek fel problémák a magyarok részéről. Lippón (villányi járás) a község lakosságának 8-10%-a délszláv, és a tanácselnök délszláv anyanyelvű. Itt olyan kijelentések hangzottak el: minket magyarokat ne vezessen ez a néhány százalék délszláv. Altalános jelenség, hogy az egyes nemzetiségi személyeket ért sérelmeket nemzetiségi ellentéteknek tüntetik fel. Ha Mohácson egy sokác asszony nem kap halat azt mondja, azért nem kap, mert sokác; Sáros és Felsőkanda (Mohács) közti versenyt azért nyerték meg a sárosiak, mert magyarok, és nem délszlávok. Délszláv dolgozóink felé egyes helyeken még mindig elhangzik a „titóista" jelszóval való megbélyegzés. f) Az osztályharc a német nemzetiségi dolgozók között alig tapasztalható. Ennek oka abban van, egyrészt, hogy a vagyonelkobzás során nemcsak a német kulákokat, hanem a német szegény- és középparasztokat is érintette. Ez a tény okot ad arra, hogy egymással sorsközösséget érezzenek. Nemzetiségi egység jelszavát igyekeznek terjeszteni, különösen a kulákok, és sok esetben sikerrel, és nem az osztálykülönbséget. Csak néha tapasztalható ellentét a kizsákmányoló német kulák és német dolgozó pa-