Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

szerint nem kellett különösebb szervezést végezni az előadásra, mégis igen sokan jelentek meg, közöttük sok volt az idősebb dolgozó, akiket máskor igen nehéz megmozgatni.

14 Ez a feltétlen igényt mutatja. A megrendezett népművészeti kiállításunkon ugyancsak nagy sikert arattak a nemzetiségi hímzések, szőttesek és a népviseletek (a kiállításnak 20-25%-a volt ez). Meg kell jegyezni, hogy a még legjobban előrehaladott művészeti munka sem a legcéltudatosabb. Elhanyagoltnak mondható a színjátszás (nincs elég színmű nemzetiségi nyelven). Erősíteni kell a kórusmozgalmat is, főleg a DISZ és az iskolák vonalán is, ahol pedig bő lehetőségek vannak. Tervként vetődött fel Vanyarcon (a község kb. 80%-ban beszélt szlovákul) a nemzetiségi falumúzeum létrehozása. Épület van, a berendezések nagy része megvan, s megyei keretből meg tudjuk oldani. Persze bizonyos központi támogatásra is szükség van. A terv azért is fontos, mert a községben lelkes visszhangra talál. Itt nagyszerűen fel lehetne dolgozni a község gazdasági és politikai életét, népművészetét. Mindez jól szolgálná a nevelést és a nemzetiségi problémával való törődést is.

15 A hagyományok gyűjtésénél vannak kezdeti lépéseink. Elég sok népdal, tánc, de különböző népművészet és népviselet is fel van gyűjtve a Palóc Múzeumban. Ezek felgyűjtése azonban nem rendszeresen történt, és eléggé kiszakították a község gazdasági és politikai viszonyaiból, s úgy vitték színpadra. Nem törődtünk eléggé a népszokásokkal. Ezek közül is keveset az olyanokkal, ami a jelen feladatainkat is segítené (az aratás, a szüret stb.). Igen sok felújított és jól sikerült régi játékot hagytunk elfeledni. Pl. az 1953-as kultúrversenyen a berkenyéi együttes bemutatott egy német (sváb) lakodalmast, de ezt nem rögzítették le, s nem törődtünk vele. Igen sokat lehetne elérni a cigány táncok, énekek és játékok feldolgozása terén. Az ismeretterjesztő munka elég elhanyagolt terület. Csupán néhány ismeretterjesztő előadásról lehet beszámolni, amit a SZFTE

16 keretében tartottunk. Kevés a politikai előadás (nincs is), nem volt kiállítás vagy egyéb szemléltető agitáció.

17 Könyvtár vonalon alig valamivel jobb a helyzet. 5 községben vannak szlovák könyvek (könyvtárról nem lehet itt szó), más nemzetiségi nincs. Ezek igen elhanyagolt állapotban vannak. Nem törődnek vele az illetékes szervek. Kevés a megyei könyvtárban a letéti alap is. Alig 380 db. A községenkénti 120180-ig terjedő könyvállomány 90%-a szépirodalom. Kevés a szakember, módszertanilag sem törődnek velük. Jellemző a nemtörődésre az ősagárdi eset: a tanács visszaküldte a szlovák könyvtárat, mert szerintük nincs rá szükség, ott mindenki tanuljon magyarul. A tanácselnök szerint: „még Kossuth megmondotta, hogy az a nemzet erős, amelyik egységes". A könyvkiadással kapcsolatban az a vélemény hangzott el, hogy több müvet adjanak ki nemzetiségi nyelven, s főleg a ma élő íróktól (Veres, Nagy stb.). Feltétlen több szín-