Pártállam és nemzetiségek 1950–1973 - Forrásközlemények 6. (Kecskemét, 2003)

Bevezető

3.) A jelenlegi és a felszabadulás előtti kulturális viszonyokat összehasonlítva a következőket lehet megállapítani: Felszabadulás előtt 1-2 község kivételével nemzetiségi újságok nem jártak. A felszabadulás előtti újságolvasás nyomát Pilis községben találtuk meg, ahova német nyelvű sajtó, valamint Pilisvörösváron, ahol a szociáldemokrata párt német nyelvű kiadványa járt.

3 Ez alól a megállapítás alól kivételt képez az 1943-as és '44-es évek, amikor nagy számban küldtek fasiszta irodalmat a német ajkú községekbe. Nemzetiségi könyvtárak, kultúrcsoportok nem voltak. Néhány helyen dalárda és zenekar működött. Imakönyveket, kalendáriumokat, rendszeresen kaptak az egyházon keresztül, ezenkívül lakodalmi versek, névnapi köszöntők és egyéb hagyományokat ápoltak, ez ma is megvan közöttük. A tapasztalatok alapján levonandó következtetéseknél különbséget kell tennünk a német, és a szlovák, illetve szerb nemzetség között. A német nemzetiségi községekben nemzetiségi kultúra nehezen honosítható meg, mint az alább említettekbe. Nem is tudnak, de nem is akarnak németnyelvű (Freies Leben)

4 újságot. A gyerekeket nem akarják nemzetiségi iskolába járatni. Magyarnak vallják magukat. Rendkívül nagy bizalmatlansággal fogadnak minden olyan kezdeményezést, amely nemzetiségi mivoltukra, kultúrájukra irányul. Megállapításom szerint a felszabadulás előtti fasiszta idők, valamint azt megelőző magyarosítási törekvések, a felszabadulást követő kitelepítések rendkívül bizalmatlanná tették a német nemzetiséget. Kb. hasonló a helyzet a szlovák és délszláv nemzetiségieknél. Itt azonban azok a tényezők, amelyeket a német nemzetiségnél említettem nem állnak fenn. Ehelyett fenáll az, hogy a szlovák és délszláv nemzetiségek az évszázadok folyamán rendkívüli mód elmagyarosodtak. A hagyományokon és népviseleten túl, semmi sem köti őket nemzetiségükhöz. Az újságokat, könyveket elolvasni nem tudják, nem is törekednek rá. Nemzetiségi iskolába nem akarnak járni. Találkoztam olyan jelenséggel is, ahol sértődve panaszképpen mondották el (meggyőződésem szerint őszinte volt a megnyilatkozás), hogy a népművelési előadó erőszakkal el akarja őket szlovákosítani - pedig ők magyarok!

5 A fenti állítás bizonyítására hozom fel, hogy megvizsgáltuk a különböző községekbe küldött újságok felhasználásának módját, és megvizsgáltuk a különböző könyvtárak nemzetiségi könyvállományát. Ezek a vizsgálatok azt igazolták, hogy a leküldött újságok s a könyvtárakban lévő könyveket a ritka esetektől eltekintve - senki nem olvassa. A legjobb esetben is ifjúsági képeskönyveket vagy néhány értelmiségi olvas műszaki könyveket.