Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)
BEVEZETŐ
Anno 1780. 18. Április. Én, Garatzi János Istennek látogatásából a nyavalyák által lenyomattattam, mindazonáltal ép elmével lévén, ily rendelést kívántam tenni, amint következik. 1- o. Vagyon a Váras földin egy kertem, melynek fele része vagyon a Gyurátz Ferencnél zálogba 312, idest háromszáztizenkét Renes forintokban, melynek kimutatásában jelen volt Vintze János uram mennyi légyen, melyről kontraktus is vagyon Gyurátz Ferencnél, fele része pedig vagyon birtokomban, melyet hagyok második feleségemnek, Nagy Ilonának, Garatzi János fiamnak és Garatzi Anna leányomnak. 2- 0. Vagyon házam, azt is hagyom hasonlóképpen Nagy Ilona feleségemnek, míg nevemet viseli, annak utána maradjon fiamra és leányomra. 3- 0. Vagyon három ökröm, két tehenem, két harmadfű tinóm, egy harmadfű üszőm, két tavalyi borjúm, ezeket is hagyom feleségemnek és gyermekeimnek, de úgy, hogy 100 forint, idest száz forintból álló adósságomat kifizessék. 4- 0. Vagyon egy leányom Debrentzenbe, első feleségemtől, Sándor Katalintól, kinek a Váras földin volt attyáról maradott égy fél kertje, melyet már a leányom férjével együtt maga eladott, s árát kezéhez vette, az annyának is velem együtt szorzott 25 esztendők alatt minden ágyát és ruháját elvitt. Ezen kívül egy borjas tehenet is attam néki, melyet eladott húsz forintokon, azért mostani feleségemen és gyermekeimen semmi keresete ne légyen. Ezen testamentális dispositiom előttem elolvastatván, mindeneket helybehagytam, s kezem keresztvonásával meg is erősítettem. Coram me seniore Paulo Sárközi m.p-ria. Coram me László Koncz. Coram et per me Andrea Tóth subjudice m-p. A hátlapon azonos írással: Anno 1780. die 18. Április. Garatzi János testarnentoma. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 17. 1780., Nro. 17-o. Egylapos irat, eredeti. 491. CSIKÓS GERGELY TESTAMENTUMA 1780. április 20. Én, Csikós Gergely Üllőn születtem, és Istennek látogatásábúl Kecskemét városában betegségben estem Kecskeméti Ferencnél, hogy ő engem méggyógyít a Ziberje Salai Mihályné, és ő engem nem gyógyíhatott, hanem még elrontott. Én pedig fizettem neki 9 forintokat. Énnekem pedig Üllőn lakos Kozso Jánosnál való 42 forint három tehén ára, melybül énnekem adott 9 forintot, nála pedig maradt még 33 fornintom.