Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)

BEVEZETŐ

2-0. A Talfáji erdőben pedig, amit birt földet, erdőt, hagyja feleségének a mostan benne nyomorgó házzal együtt. Amely dispositiojában, mivel most nem kaphattak n. bíró uram parancsolattyára compareált [egy olvashatatlan szó] és coramisalt s judicialiter exmittalt polgár Tóth András előtt m. p. (sic) A hátlapon azonos írással: N. idősb Varga István testarnentoma. Más írással: 1779. 2-a 8-bris. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 42. 1779., No. 44-o. Egylapos irat, másodpéldány. Az elnagyolt írás több helyen nehezen olvasható. 459. KÓKAI LÁSZLÓ TESTAMENTUMA 1779. október 12. Anno 1779. 12. 8-bris. Kokai László János, alias Pénzásó, halálra sententiaztatván, némely praetensiora így feladván, pro futura successorum suorum cautela Banó János úr jelenlétiben eképpen consignaltatta. 1- mo. Ezelőtt öt esztendővel Szakatus avagy Horváth Mihálynak gulyásának, Csermák Istvánnak adtam egy paripa lovat 50 talléron, mely lóért ő adott énnékem egy tinót 20 forintban, tartoztam pedig én őnéki egy borjúval, s gyakran kínáltam vele, hogy hajtsa el, de ő az elhajtását esztendőrül esztendőre halogatván, minthogy a lovam ára nála volt, azon tinóért elfogott osztán 40 forintomat, melyért, ha 30 forintot fogott volna, az is elegendő ára lett volna, és így még énnékem a ló árában 25 forintokkal adósom maradt. 2- 0. Csader Jánosnak volt előttem egy 8 forint[ot] érő üszeje, melyért hírem nélkül Csutora János tinaját a Csáder elhajtotta, Csutora pedig azért 22 forintos lovamot elvitte, és úgy 14 forintban megkárosíttattam. Csader ezért köteles eleget tenni. 3- 0. Miliczajnak adtam egy tinóra 7 forintot, már annak tíz esztendeje, nem régiben megszólítottam, és ígért egy borjas tehenet, de még ez sem tett eleget. 4- 0. Kiss Pál ezelőtt 5 esztendővel Gulyás Pál üszeit, mely Pénzásó számadásában volt, monori embereknek kárba adta, azért Gulyás Pálnak a Kiss Pál üszejéért tartozik eleget tenni. 5- to. Eskütt Szent Királyi Pál úr producalt ekkor pénzásó 400 Renes forintokrúl való obiigatoriáját, mely 1775. esztendőben emanált, nemkülönben egy fakó lónak 50 forintból álló árát, mellyel pénz Ásó tartozna. Ami illeti a capitalis summát, négyszáz forintot, ez meg van fizetve, de ennek felette az állítja a pénz Ásó, hogy megboldogult Szent Királyi Pál órnak négy tehenet adott, melyek 100 forintot megértek volna. Egy tehenet pedig adott Bede Bernátnak 25 forintot érőt, a fakó ló árában, és így a lóra már csak 25 forint volna restantia, de mivel a négyszáz forintnak interese nem adaequalna a négy, Szent Királyi Pálnak adott tehenek árát arra való nézve ő azon superfluitást az fakó ló árának kipótlására imputalja, és semmivel adósságnak (sic) nem tartja magát. 352