Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)

BEVEZETŐ

ríttasson. 2-o. Már a szőlőbül Hamar István fiamnak etzer 15 forintot fizetvén, ismét 15 forintokat fizessen, hogy sem házbúi, sem szőlőbül, sem egyébbül több jussa ne légyen, mert 14 esztendős koráiul fogva velem nem lakott, és semmiben nem segített. 3-o. Hamar Erse leányomat, mivel illendőképpen kiházasítottam és az ház portáján egy házat épített férjével együtt (mely 60 forintjába került), Hamar Ferenc fiam pedig fizetett 135 forintot érette, azért semmibül többet néki nem hagyok, hanem égy dunna holtom után adassék neki. Mely utolsó rendelésem alkalmatoságával testamentomomnak nagyobb erősségire tettem itten saját kezem vonyását az alól megírt coramisansok előtt. Kecskemetini 20-a Februarii. 1775. Szakmári Ersébeth, néhai Hamar Mihályné keze + vonyása. Coram et per me Joannem Banó p. oppidi jur. senatorem m.p-ria. En előttem Tot Márton előtt. Coram me Andrea Boldog exmisso subjudice m. p. Versatur. [Más írással:] Anno 1775. 28-a Octobris. Szakmári Ersebet Hamar Mihályné személye szerent a közönséges háznál megjelenvén, ilyetén declaratiot tett. hogy Hamar Mihály férje halála előtt szóval meghatta neki, hogy az első punctumban feljedzet öt pásztákbul álló s a Széktónál levő szőllejének a fölső pasztája, mely Bodri Kis Ferenc szőlejével borozdás, ezen testansnak halála után az leányára, Hamar Erzsébetre az káposztás kertekben levő földecskével edgyütt szállana, melyekrül mivel a testamentom tételének alkamatosságával nagy betegsége miatt megfeledkezett, azért, hogy lelkiösmeretét felszabadítsa, ilyetén declaratiojat utolsó akarattyának lenni vallja, és állíttya. Ezeken kívül a második punctumban az utolsó lineában hagyott egy dunnához még egy derékallyat kíván adatni. Signatum Kecskemét ut supra. Joannes Banó jur. senator m.p-ria. Gregorius Ladányi jur. vicenotarius m.pria. Az utolsó oldalon azonos írással: 1775. 2-a Feruarii. Hamar Mihályné, Szakmári Ersebet testarnentoma. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 9. 1775., No. 9-o. Kétlapos irat, eredeti. 268. DESŐ ISTVÁN TESTAMENTUMA 1775. február 3. Én, Deső István tudván azt, hogy egyszer minden embernek meg kell halni, azért én is, míg életben ép és egészséges elmében vagyok, kevés javaimról ilyetén dispositot teszek. l-o. Vagyon a Borbás köz mellett kétszázötven útból álló két paszta szőlőm, ezen két paszta szőlőmet hagyom Csősz Mihály öcsémnek, mindazért, hogy még életembe adott ezen szőlőmre 30 forintokat, mind pedig azért, hogy