Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)

BEVEZETŐ

GÁL GYÖRGYNÉ, SZABÓ JUDIT TESTAMENTUMA 1773. július 3. Anno 1773. die 3. Julii. Én, Szabó Judit, Gál Györgyné Istennek látogatásábúl súlyos betegségben lévén, de ép elmémmel, kevés javacskáimrúl teszek ilyen rendelést. 1. Mostani Jóska nevü vízhozdó adós 7 forintommal, azt hagyom a méltóságos uraság számára. 2. Lénárt Józsefnek, mostani felesége adós 5 f, ezt hagyom az reformata oskolára. Kormány Jutka adós 10 f-tal, idest tíz forinttal. Földvári Kata 20 forintal. Gál András 20 forinttal. Ezen 50 forintbul nemzetségemnek adassék tíz forint, az többibül takarítsanak el, és ha mi megmarad, adassék az reformata isputálybeli szegényeknek. 3. Rétiné gyermekeinek hagyok két vánkost, többi ágynemű ruháim és egyebem Gálnéjé legyen. Ezen testamentomtételben jelen voltak: exmissus Tóth Mihály hites polgár m. p. Coram et per me Joannem Balla p.t. commissarium et ad hunc actum deputatum m. p-ria. A hátlapon azonos írással: Szabó alias Kosár Jutka, Gál Györgyné testarnentoma de anno 1773. die 3. Julii. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 21. 1773., 23. No. Egylapos irat, másodpéldány. 204. JUHÁSZ ANDRÁSNÉ, GÖSZÖS ILONA TESTAMENTUMA 1773. július 13. Testamentumlevél, Juhász Andrásnéjé. Hagyok az négy kápolnára négy forintot, az Homoki kápolnára és az Apostolokéra és az Szentháromságéra és az Mária kápolnára egy egy forintot. Hagyok barátoknak hat forintot, az páter pijaristáknak öt forintot mise szolgálatokért. Az homoki kápolnára egy abroszt hagyok. Négy forintot, akár négy akó bort hagyok az szegényeknek az ispitályban. Két forintot az edényekbül, ha eladódik. Egyik kádamat az Kötcl (?) Jánosnak, az középsőt az jobbikat az öregnek, az másikat pedig hagyom az Gőszős Jánosnak. Az [egy olvashatatlan szó] pedig adják az kötélgyártónak az pincéiben megy el ket (sic). Azután pedig adgyák az kisebb uramnak az kéziben, Macái Jánosnak, Kanizsa helységben lakosnak, az árváimat pedig hagyom az ő gondviselése alá. Viselje gondját mint az édesatyja. Az mi javaim vagyon, vegye az kézibe mindeneket. Az ágyamat pedig adják el, abbul hagyom az plébánusnak két forintot, az többit pedig az gyerekek számára.