Kecskeméti testamentumok II. 1768–1781 - Forrásközlemények 5. (Kecskemét, 2003)

BEVEZETŐ

TURKEVI NAGY ISTVÁN TESTAMENTUMA 1772. november 21. Én, Túrkevi Nagy István testemnek erőtlenségét érezvén, mindazonáltal ép elmével lévén, csekély javaimból ilyetén rendelést teszek. Primo. Midőn mostani, élő feleségemmel Sas Annával egyben költöztem volna, még akkoriban mindjárt, anno 1765. die 9. Junii, oly szövetséget tettünk, hogyha egyikünknek avagy másikunknak hamarább halála történik, szálljon az életben megmaradandónkra. Amint arról egymásnak adott levelünk írásban is extál, azt most is kívánom, hogy erejében maradjon,annyival is inkább minthogy említett feleségem maga házacskájának eladásával hozott házamhoz flor. R. százhat, idest 106, és azon summát elköltöttük, minthogy a magam háza a régség miatt annyira elavult és dülő félben vala, mostani feleségemmel kelletett új házacskát felállítanunk, ezen házat hagyom egészlen nékie házhoz tartozandó dolgokkal együtt. Secundo. Egy szőlőcskét is szerzettem Sas Anna feleségemmel, ezt is hagyom őnekie hozzá tartozandó edényekkel együtt, minthogy az edények nagyobb részént házamhoz az ő házától jöttének által. Tertio. Tizenhét, idest 17 kas méheim vágynak, hagyom Sas Anna feleségemnek. Quarto. Turkevi Mihály fiamnak 42 talléros egy pár ökör, 20 forintos egy tehenet, akkoriban termett mindenféle gabonának harmadát és 1 kanca lovat és 2 sertést [adtam], ezzel elégedjék meg. Költ Kecskeméten, die 21. 9-bris 1772. Coram me Stephano Rozgonyi jur. ejudem oppidi m. p. Coram me Andrea Tormássy. Coram me Stephano Parely judicialiter exmisso [egy olvashatatlan szó]. A hátlapon azonos írással: Testamentum Stephani Nagy Turkevi, anno 1772. die 21. 9-bris celebr. Eltérő írással a következő jelzetek találhatók: Fasc. 1. No. 33. 1772., No. 37-o. Egylapos irat, eredeti. 171. KORMÁN PÁL TESTAMENTUMA 1772. november 28. Én, Kormán Pál az terhes nyavalyáktól szorongattatom, arra való nézve egy kis rendelést teszek. Minthogy az atyámtól jus szerint semmit sem vettem, hanem amim van, magam és feleségem serénségünkkel kerestük. Annakokáért sem anyám, sem atyámfiai mellettem siránkozó feleségemen ne praetendalhassnak. Az mi jelenlétünkben: Kúsz János, Szálai Mihály, Sengellér Mihály. 1772. die 28. Novembris.