Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)

RÉGI KIFEJEZÉSEK, FOGALMAK

három és fél; kilenc és fél; mén, csődör; szarvasmarhák, lovak legelője, melyet tavasztól őszig használtak; a lányok fejét ékesítő pánt, amely a szüzességet jelképezte; drága kőutánzatokkal, gyöngyökkel díszítették; az Alföldön gyönggyel megrakott tőkkel is borították.; főleg a XVII-XIX. században népszerű és igen drága női fejék; a kegyesrendiek Kecskeméten 1714-ben telepedtek le, amit Koháry István adományai tettek lehetővé; bár elsődlegesen oktató és nevelő munkát végeztek, a katolikus hívek lelki gondozásából is részt állaltak; a lakosság körében igen rövid időn belül rendkívül népszerűek lettek, amit az is jelez, hogy működésüket, a rendház és a templom építését a hívek gyakori és igen jelentős hagyatékokkal segítették; főleg a XVII-XVIII. században használt elnevezés; olyan magányosan élő férfiak, ritkábban nők, akik nem szegődtek cselédnek, de komolyabb vagyonuk sem volt; rövidszárú, szők pótnadrág; bőr, aba- vagy remekposztóból, esetleg vászonból készült; a paraszti használatban csupán szórványosan és átmenetileg jelentkezett a XVIII. században; nagyobb értékű jószágok: szarvasmarhák, lovak fundussal (telekkel), házzal nem rendelkező ember; főleg mezőgazdaságból élő személy; de zsellérnek számított Kecskeméten az önálló házzal nem rendelkező, más házában lakó nemes, orvos, iparos, gazdag kereskedő és kocsmát, vendélőt, sörfőzőt stb. bérlő személy is.