Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)

1. SZABÓ MIHÁLY TESTAMENTUMA 1655

féle javacskái maradván, azon marhái az csongrádi földön jártak volna, akkor behajtatván az csongrádi Eméngh marháiba, és ha a többit is be akata-e hajtani, miképpen mentették ki kezébül, kicsodák, miformán. 2- do. Vallja meg az tanú azt is, hogy midőn betegségében 1680. esztendőben karácson havának hatodik napján testamentumot tött Juhász András, annakutána közelebb való esztendőkben mostanihoz, holnapban, hétben s napban mit hallott tőle, és ha ahhoz az testamentumhoz ragaszkodott-e. 3- tio. Vallja meg az tanú azt is, midőn Kecskemefhen szolgálván Juhász Farkas 5 esztendők elforgása alatt innen felhajtván nro. 4 tinókat, az megírt idők alatt, annakutána is keresett-e valami szín alatt való adósságot Juhász Farkas Juhász Andráson, vagy nem. 4- to. Vagyon-e Juhász Farkasnál közelebb való vérattyafia Juhásznak, akár milyen ágon levő. Testis: Palócz András, annorum circiter 32. Jur. ex. Az előbbeni hitem után vallom, midőn az tatárok elhajtották az megírt Juhász Andrásnak tehén féle kevés javacskáját, innen az kecskeméthi vármegye [Itt a parasztvármegyéről van szó!] kimenvén, elnyerték az tatároknál, és azután hajtatott az csongrádi földre. Öszevekeresgélvén hol egyet, hol kettőt, az mit találhattunk meg bennek az sok tévelygett marha között. Azonban az csongrádi Eméngh behajtván, bennek ki nem adta az én könyörgésemre, hanem negyed magunkval alámenvén Csongrádra Pulyai Istvánnal az megírt kecskeméthi pápista ecclesia hites gondviselőjével, Kakulya János és Vajkó Istvánnal, váras pecsétes könyörgő levele mellett, úgy Juhász András testamentalis levelével is, nagy veszedelmes időkben sok fáradtságunk után vettük ki kezébül az említett csongrádi Emenghnek mind akkor is harmadmagával való marhájának odafogásával és vesztésével. Ad 2-dum. Mint az előbbeni Juhász Farkas instantiajara megesküdtem. Ad 3-tio. Hogy valami praesentioja lőtt volna ennekelőtte Juhász Farkasnak, midőn itt szolgálván Juhász Andráson, semmit nem tudom. Ad 4-tum. Hallottam közelvaló időben, hogy nénje volt volna Győrött, és húga Csallóközben, az kívül egy egy testvér volt, de ha most él-e, nem tudom. Testis 2. Vajkó István jur. ex. vallom hitem után. Annorum circiter 30. Ad primum, uti primus per omnia. Ad 2-dum. Az mint Palócz András vallotta, de én Juhász Andrásnak szájábul nem hallottam, hanem csak Palócz Andrástól. Ad tertium. Tudom nyilván, hogy vérszerint való atyafia volt, láttam is, ismertem is, de, hogy most él-e, vagy holt, nem tudom. Testis 3-tia. Annorum circiter 18. jud. ex. vallom hitem után. Ad primum nihil. Ad 2-dum. Az mely nap az tatárok miatt elesett megírt Juhász András [a lap odalán lévő beszúrás:] die 15. Junii, nálunk lévén tarisznyát adván neki, az asztalnál ült, mondottam neki, ne menjen el András uram, mert bizonnyal levágnák az tatárok. Onnan felkelvén mondotta, ha levágnak is, nincs nekem több atyámfia ennél az szent egyháznál.