Kecskeméti testamentumok I. 1655–1767 - Forrásközlemények 4. (Kecskemét, 2002)

őrződött és hiánytalan kötet ugyancsak abc sorrendben tartalmazza a vég­rendelkezők nevét, a végrendeletek keletkezésének évszámát, az újonnan ki­alakított fasciculus számát és ezeken belül az egyes okiratok tételszámát. Itt is több esetben rögzítették a végrendelet kiadásának-kivételének keltezését és az átvevő nevét. Valójában a korábbi évtizedek iratai közül is összegyűjtötték évenként egy-egy kötegbe a végrendeleteket és ennek megfelelően rögzítették azok adatait. Az 1827-ig vezetett regiszterben fellehető adatok nagy többsé­gükben az új kötetben is fellelhetők. Az 1960-as években a biztonsági filmezés előkészítése során a végrende­letek gyűjteményét paginálták. Azoknak az oldalaknak a sorszámát, amelye­ken végrendelkezések vagy hozzájuk kapcsolódó feljegyzések vannak, grafit ceruzával jelezték. Tekintettel arra, hogy ennek elkészítése előtt az időközben megbomlott időbeli sorrendet nem állították helyre, illetve a pagináló nem járt el elég következetesen a feljegyzéseket tartalmazó lapok beszámításakor, eze­ket a végül is esetleges, alkalmi jelzeteket a szövegközlés során mellőztük, és csak a két, illetve három korábbi, tintával beírt jelzeteket rögzítettük. A források közlésekor már egy jól körvonalazódott, több évtizedes gya­korlatot vehettünk alapul. Ezek legszerencsésebben Németh Gábor 1995-ben kiadott forrásközlésében ötvöződnek. Ennek eljárását is Benda Kálmán 1974­ben megfogalmazott forráskiadási szabályzata határozza meg, amelyet mi is mindenben követésre méltónak találtunk." Kiadványunkban a testamentumokat szoros időrendben közöljük. Ameny­nyiben csak a hónap van jelölve, a végrendeletet az abban a hónapban kelet­kezett iratok végére tettük, és ha csak az évet tüntették fel, a jelölt évben ké­szült végrendeletek végére került az irat szövege. Mindenegyes testamentumot külön sorszámmal láttunk el. Szükségesnek tartottuk, hogy az egyes doku­mentumoknak szerkesztett címet adjunk. Ez lehetővé teszi, hogy a vég­rendelkező nevének közlése mellett további tájékozódási pontokat is megad­junk. Ezért, ha egy özvegy végrendelkezett, férjezett neve mellett feltüntettük leánykori nevét is, és ha csak a leánykori neve volt megadva, férje nevét is, ha ezt az okiratban feltüntették. Ugyancsak célszerűnek látszott utalni már a cím­ben a testáló foglalkozására is, mivel így több esetben a címjegyzék egyszeri áttekintése révén is érdemi tájékoztatást lehet nyújtani az olvasó számára. Ezt követően közöljük a végrendelet dátumát. Ezen tájékozódási pontok után következik a testamentum teljes szövege. Eltérő betűtípussal és betűnagysággal rögzítettük a végrendeletek hátlapjára vezetett korabeli, illetve utólagos feljegyzéseket, továbbá a jelzeteket is. Ezt követik ugyancsak eltérő betűnagysággal az irat alaki jegyeire vonatkozó megjegyzések, észrevételek (a lapok száma, az irat jellege: eredeti vagy má­solat), mellékletek, pecsét, illetve a pecsételés módja stb. A szövegek betűhív közlését a szakirodalom ilyen esetekben indokolat­lannak látja, mivel ez sokkal inkább zavarja mintsem segíti az okiratok tartal­mának pontos és hiteles közlését. Az itt érintett bő egy évszázadon belül BENDA Kálmán: 1974.

Next

/
Thumbnails
Contents