A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. 1712–1811. - Forrásközlemények 2. (Kecskemét, 1998)

Bevezető

BEVEZETŐ A kecskeméti jegyzőkönyvek töredékei szerencsére olyan jelentős terjedelemben maradtak ránk, hogy a könnyebb kezelhetőség érdekében célszerű volt azokat két kötetbe szétosztani. Az első kötet valamivel több mint egy évszázad anyagát tartalmazza, és 171 1-gyel zárul. A második kötet szinte pontosan egy évszázadot fog át, és 1810-zel ér véget, mivel a jegyzőkönyvi másolatok 1811-től állnak folyamatosan rendelkezésünkre, a feltárt töredékek további közreadása e két évszám által közrefogott évszázadból feltétlenül indokolt. E sorozat második része olyan évszázadot fog át, amely több szempontból is meghatározó volt Kecskemét fejlődésében. A csaknem két évszázadot kitöltő pusztítások sorozata, az idegen uralom, a hadak járása, a rendkívüli közterhek sora, a közbiztonság csaknem teljes hiánya után békésebb évtizedek termelő tevékenysége, a város közösségének számbeli és anyagi gyarapodása kezdődhetett el. Az új körülmények között persze új kihívások, addig ismeretlen igények, társadalmi- és gazdasági érdekellentétek, a korábbiaktól merőben eltérő szokások jelentkeztek. A közreadott jegyzőkönyvi töredékek révén tisztábban láthatjuk a kun puszták bérletének elvesztéséből adódóan a nagyállattartás terén jelentkező súlyos gondokat, ezen több évszázadon át virágó ágazat válságának fokozatos elmélyülését. Figyelemmel kísérhetjük a növénytermesztés különféle területeinek mind szélesebb körű terjedését. Feltárulnak a betelepülésből és a lakosság számának gyors növekedéséből adódó társadalmi ellentétek. Pontosabban nyomon követhető az iparosok és a céhek támogatása iránti igény növekedése, majd néhány évtized múltán a jelentőssé váló társadalmi réteg sorain belüli konfliktusok kibontakozása, merőben új mesterségek jelentkezése, újabb gazdálkodási ágak, foglalkozások fokozatos térhódítása. A második kötetben is követjük az előzőben alkalmazott eljárásokat. Itt is a betűhív közlés maradt az irányadó, de mivel a kézírásban fellelhető különféle rövidítések jelzéseit nyomtatásban nem lehet közreadni, érzékeltetni, ezek nélkül viszont értelemzavar is gyakran előfordulna, ezért ilyen esetekben indokolt volt a teljes szóalak kiírása. A feltárás során az 1711 előtti évtizedekből előkerült néhány olyan jegyzőkönyvi töredék, amely bővebb, részletezőbb mint a korábban közreadott kijegyzés. Későbbi jegyzőkönyvi részletek céduláin is feltűnt egy-egy olyan másolat, amelynek az előző kötetben lett volna a helye. Ezek terjedelme, száma csekély ugyan, mégis indokoltnak látszott ebben a kötetben egy függelékben történő közreadásuk.