A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. 1712–1811. - Forrásközlemények 2. (Kecskemét, 1998)

Gyakoribb pénznevek

nevét ez a később igen népszerűvé vált ezüst pénz. Egy időben 34 pénzes garasnak is nevezték. Német forint: A magyar forinthoz hasonlóan számítási pénz, amely 60 krajcárt jelentett. Valójában a rénes forint népies neve. Pénz: Qyakorta a dénárt nevezték így. Poltura: A XVI-XVI1. században a magyar pénzeknél gyengébb nemesfémtartalommal rendelkező lengyel pénzek igen jelentős teret kaptak a magyar pénzforgalomban. Közéjük tartozott a poltura is. A poltura fél garassal, azaz másfél krajcárral volt egyenértékű. Innen származik neve is. A későbbi évtizedekben ezek mintájára a magyar pénzverdék is állítottak elő polturákat. Peták: Lengyel eredetű aprópénz, amely kevésbé volt gyakori mint a poltura, de néhány évtizeden át vidékünkön is közismert volt. A hét krajcáros neveként is gyakorta használták. Általában öt poltura értékben fogadták el. A hét krajcáros neveként is feltűnik. Rénes forint: Azonos a német forinttal. Gyakran nevezték rajnai forintnak is. Számítási pénz, értéke 60 krajcárral volt egyenlő. A XVIII. század derekától egyre általánosabbá vált használata a mind ritkábban előroduló magyar forinttal szemben. Tallér: Austria 1524-ben kezdte veretni ezt a később igen népszerű és közismert, szép kivitelezésű, nagy formátumú ezüst pénzt. Piálunk 1553-ban vezették be ezt a pénzveretet, amely ettől kezdve évszázadokon át a magyar pénzviszonyok egyik meghatározójává vált. Értékük a kisebb ezüstpénzek nemesfémtartamának romlása miatt folyamatosan emelkedett. Ha vert tallérra, érmére hivatkoztak, rendszerint használták a járulékos nevét is: gréci tallér, császár tallér, oroszlános tallér, óntallér stb. Gyakrabban használták a tallért számítási pénzként, ekkor értéke 90 krajcárt jelentett, tehát másfél rénes forintnak felelt meg.